Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 29 (216. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
1858 hogy a sokat emlegetett makrogazdasági mutatók javulása nélkül csak kevéske pénz nép közé szórásával lehet ide igóráig jobb közérzetet teremteni, s azt is csak keveseknek. Az előrelátható vergődés mellé azért társul a remény ezúttal, mert a korábbi éveknél ma már világosabban látszik, a szűkítésnek van értelme. Ez a költségvetés éppen arra ad esélyt, hogy a tavaly i nagyon kemény döntések után az idei esztendő teljesítményére építve a jövő évben biztosítsuk, hogy a jövő utáni évben, 1998ban, ha csekély mértékben is, de javulhat a családok helyzete, s ez már valóban kezdete lehet a tartós felemelkedésnek. És itt érd emes egy pillanatra megállni. Természetesen lehet és érdemes is vitatkozni olykor azon, hogy a követett kormányzati gazdaságpolitika egészében helyese, lennee jobb lehetőség. Azon pedig talán vitatkozni sem érdemes, hogy sok mindenben igazuk van azoknak, akik a kormányzati tévedésekről beszélnek, rossz döntésekről, be nem jött reményekről s a többiről. Igaz, s ezt tegyük hozzá az iméntiekhez, ha megnézzük az elmúlt két év ellenzéki jóslatait, a kormány bizonyítványa nem is olyan rossz, bizony kevesebbet t évedett, reálisabban látta a gazdaság várható folyamatait, mint a szemben ülő kollégák. Normálisnak tekinthető tehát egy kormányétól eltérő gazdaságpolitika szembeállítása a jelenlegi gyakorlattal, jogos lehet a kormány bírálata is, vagy ha nem is jogos, a kkor sem vehető rossz néven. Egy dologról azonban komoly ember nem beszélhet: hogy olyan kormány lenne ma Magyarországon, amely tudatosan akar ártani, népellenessége - és nem a gazdasági kényszerek miatt nem elégíti ki a jogos követeléseket. Aki ilyesmit mond, az vagy oly tudatlan, hogy nincs tisztában a lehetőségekkel, vagy ami még ennél is rosszabb, saját hatalmi ambíciói jegyében nemcsak a beszédben, hanem félő, cselekedeteiben is mindent megengedhetőnek tart. Tisztelt Országgyűlés! A gazdaság stabilizá lásához 1995ben radikális kiigazításra volt szükség. A változásokhoz a konjunktúrapolitika valamennyi eszközét igénybe kellett venni, a monetáris, az árfolyam, a fiskális és a jövedelempolitikát egyaránt. Mi volt az értelme a megszorításoknak, az alig en yhülő gazdasági szigornak? A költségvetési kiadások harmadik éve tartó csökkentésének, az ezzel járó vergődésnek ma már tartós, kedvező hatásai is látszanak. Az egyik, hogy sikerült megállítani a külső és belső adósság emelkedését. Ez az eredmény látszólag persze messze van a hétköznapi élettől, valójában azonban azt jelenti, hogy a következő években már az ezredforduló előtt érzékelhetően mérséklődnek a magyar társadalom terhei. A másik kedvező hatás, hogy a kiadások szűkítése má r 1997ben, tehát jövőre is lehetőséget nyújt a bevételek érzékelhető csökkentésére. Mert arról soha nem lehet megfeledkezni, amit itt a parlamentben is szeretnek sokan olykor figyelmen kívül hagyni, hogy a kiadásokat csak az adófizetők zsebéből tudja fede zni a kormány. (10.00) Az egyik oldalon persze kedvezőtlen az állami gondoskodás leépítése, másik oldalon viszont előny az elvonások visszaszorítása. Természetesen nagy társadalmi feszültséget az okoz, és ezt tudjuk, hogy az előnyök és hátrá nyok a lakosságnak nem ugyanazokat a csoportjait érintik. A követett gazdaságpolitika harmadik eredménye éppen a költségvetés központosító, újraelosztó szerepének radikális leépítése. A nagyobb rossz elkerülésére használt megszorításokra hivatkozva vannak, akik a bimbózó polgári társadalom szétverésével vádolják a kormányt. Érdemes ezért felidézni, hogy az 1995ös pótköltségvetéssel kezdődően milyen jelentős mértékben épült le az államháztartás, vagyis hogyan nőtt egy polgári társadalomra jellemző módon a t öbbi jövedelemtulajdonos GDPhez viszonyított szerepe. 1994ben az államháztartás összes bevétele a GDPhez viszonyítva 52,5 százalék volt, kiadása több mint 60 százalék, hiánya 8 százalék fölött volt. '96ban várhatóan a bevételi részesedés kevesebb mint 46 százalék lesz, kiadása is 50 százalék alá csökken, a hiány pedig valamivel 4 százalék fölött lesz.
