Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 28 (215. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
1790 A most, itt szóba került kedvezmény témájához kapcsolódik javaslatom, nevezetesen a személyi és családi kedvezmények körét egy újabb fogalommal és egy újabb kedvezménylehetőséggel kívánom és javaslom kiegészíteni, amit állagmegóváshoz kapcsolódó k edvezménynek nevezek. Hogy miről van szó pontosan, azt a 60as szám alatti javaslatban ismerhetik meg. Nevezetesen arról, hogy a mostani törvényjavaslat 26. §a által módosítani javasolt eredeti szjatörvény, eredeti jövedelemadóról szóló törvény 40. §a ú j kedvezménnyel egészüljön ki, (6)(7) bekezdésben foglalt szöveggel. A két bekezdés közül az egyiket felolvasnám, mert abból a lényeg megismerhető, a másikra csak röviden utalnék: "Az összevont adóalap adóját csökkenti a lakóépülettula jdonnal rendelkező magánszemélynél, az adóévben a magánszemély által a lakóépület rendeltetésszerű használatát akadályozó hibák kijavítására és a lakóépület tatarozására fordított összeg. Ennek mértéke a lakóépületben lévő lakószobák számát alapul véve, la kószobánkénti évi százezer forintig terjedhet." A (7) bekezdés ezt a fő szabályt értelmeztetni és adaptálni javasolja a tulajdoni hányadokra, az önállóan telekkönyvezett lakástulajdonra, tehát az öröklakásokra, illetőleg a helyiségekre, helyiséghányadokra is. A módosító javaslat előterjesztésénél az a szempont vezetett és az a megfontolás vezetett, hogy az ország lakásállománya globálisan, különösen a bérházak lakásállománya és maguk a bérházak állapota igen rossz helyzetben van. (18.30) Ez a kedvezmény éri ntené elsősorban azoknak a körét, akik az 1993ban meghozott lakástörvény alapján az önkormányzati lakások megvásárlására kvázi alanyi jogon vételi jogi lehetőséget kaptak és éltek, mert az elmúlt időszakban igen nagy számban került sor e törvényhely alapj án lakástulajdon megszerzésére. De érinti ez a javaslat az egyéb lakástulajdonosok körét is, és itt elsősorban e második csoportként megemlítettek körében külön említést érdemelnek azok a háztulajdonosok, akik még mindig nem tudtak megszabadulni az őket mé ltánytalanul terhelő kényszerbérletektől. És hozzáteszem, aki figyeli a lakáshelyzet állapotát, várhatóan a közeljövőben sem fognak tudni ettől hamar megszabadulni, jóllehet - csak zárójelben teszem hozzá - a törvény úgy rendelkezne, hogy ez év december 31ig az önkormányzatok kötelesek lennének az elhelyezést minden tekintetben - tehát a kényszerbérletek megszüntetésével - a kényszerbérlők elhelyezését megoldani, és ezzel ezt a problémát rendezni. Utaltam a lakások általában vett rossz állapotára, és emlék eztetőül egy adatot hadd mondjak. 1993ban, amikor reflektorfénybe került a lakástörvény kapcsán az egész lakáshelyzet és az ország lakásviszonyainak az állapota, akkor mintegy számszakilag - akkori értékben, tehát '93as, úgymond inflálódott értékben - 40 0 milliárd forintra becsültük a lakásokra történt szükséges, de elmaradt ráfordítások mértékét. Vagyis azt, hogy 1952., a lakások államosítása és a lakástulajdonok államosítása vagy a bérházak államosítása óta, 1952. óta a közgazdászok megítélése szerint ' 93as értékben legalább 400 milliárd forintot kellett volna az épületek állagára ráfordítani, ami elmaradt. És ez terheli, terhelte és terheli ma is részben az államot, de elsősorban az önkormányzatokat, ez terheli azokat a tulajdonosokat, akik ezeknek a l akásoknak a tulajdonjogát megszerezték. És hogy milyen súlyú kérdésekről van szó, azt hiszem, hogy a hangulat indokolatlan felpörgetésének a vádja nélkül is utalhatok nagyon szomorú eseményekre: házak összedőlésére - most már sajnos nem lehet egyetlenegy e setről beszélni. És ez akkor is figyelmeztető jel, hogyha a konkrét esetekben tudjuk vagy feltételezhető, hogy hát olyan speciális körülmények is hatottak közre, amik kiváltottak tragédiákat. De hát nem kell bevárni a tragédiák bekövetkezését, elég körülné zni a bérházak frontján, körbejárni a várost, és szembesülni azzal a helyzettel, azzal a csődtömeggel, ami e tekintetben szemünkbe ötlik és figyelmünket fel kell hogy keltse. Nyilvánvaló az, hogy akkor, amikor a
