Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 28 (215. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
1791 lakástulajdonok elidegenítésével kapcsolatos an, egyszersmind az önkormányzat és az állam mentesült a terhek alól, ezeknek a terheknek a viselése alól, amit ez az állapot önmagában jelent, ez nem eredményezheti azt, és nem is eredményezhette azt, hogy ennek a kérdésnek a rendezését egészében, minden további gondoskodás nélkül áthárítsuk az új tulajdonosokra. Már akkor is hangoztattuk, hogy meg kell teremteni a lakások rendbehozatalának finanszírozási rendszerét és egy megfelelő hitelrendszert, mely irányában történtek kétségtelen kísérletek, de messze vagyunk még attól, hogy ezen a területen a kérdés megoldottságáról, rendezettségéről beszélhessünk. Mindezeknek a tükrében azt hiszem, hogy talán világosabban értelmezhető módosító javaslatom szándéka és talán egyértelmű. Nem oldja meg a kérdést, de egy m egközelítési oldalról jelentős segítséget jelentene az, és igenis szükségesnek és indokoltnak látszik az, hogyha a tulajdonos a saját maga erőfeszítéséből ráfordít ezekre az ingatlanokra, mégpedig nem akármilyen ráfordításról beszélek, hanem még egyszer id ézem a módosító javaslatot: a rendeltetésszerű használatot akadályozó hibák elhárításáról, illetve az épületek tatarozásáról, akkor messzemenően indokolt nemzetgazdasági, össztársadalmi szempontból, hogy ezek a ráfordítások, legalábbis bizonyos határig, az adó összegéből levonhatók legyenek. Én úgy gondolom, hogyha ma ez csökkenti a bevételt, holnap megtakarítást jelent az államnak, megtakarítást jelent az állam mögött álló össztársadalomnak. Hiszen egy biztos: ezt a lakásállományt és a benne lakó tulajdono sok széles rétegét nem hagyhatjuk magukra. Tehát, ha a helyzet nem oldódik meg, ha a helyzet megoldását nem segítjük elő, akkor az csődtömegként: igenis megoldandó feladatként ott marad az állam terhén, és később sokkal komolyabb árat kell - még a jelenleg inél is sokkal komolyabb árat kell fizetni ahhoz, hogy az ebből jelentkező súlyos komplikációkat, bonyodalmakat elhárítsuk. Én azt hiszem, hogy már most is össztársadalmi problémáról lehet beszélni, sőt - nem akarok ilyen visszafogottan fogalmazni , nagyo n jól tudjuk, és tudnunk kell, hogy ez igenis égető össztársadalmi probléma már jelenleg is, és igenis elő kell segítenünk azt, hogy ennek a kérdésnek a megoldásához az adópolitika területén is megtaláljuk a maga kisegítő, hangsúlyozom: egészében persze ne m megoldó, de kisegítő eszközeit. Ezek a felújítások, ezek a tatarozások, amit itt támogatni kívánunk, amire a javaslatomban kedvezmény igénybevételét javasoljuk, ezek olyan előrelátó összgazdasági, nemzetgazdasági szempontból értékmegóvó, kvázi értékterem tő beruházások, amik - még egyszer mondom - nagyon súlyos problémák orvoslását segíthetik elő; illetőleg ezeknek a gondoknak a nem megfelelő kezelése, szem elől tévesztése nagyon súlyos, a jelenleginél még sokkalta súlyosabb terheket és következményeket ró hatnak az állam és az egész társadalom vállára. . Ami a másik kört illeti, a háztulajdonosok körét - és e körből külön említem a kényszerbérbeadók körét , nyilván ami igaz nagyobb tételekben a bérházak helyzetére és az abban lévő lakásokra, az megfelelően igaz mindenfajta lakástulajdonra. Tudomásul kell vennünk és szembe kell néznünk vele: a lakásprobléma Magyarországon krónikus probléma. Ennek a megoldását minden szektorban, minden területen - nemcsak a nagy bérházak, de a kis családi házak területén is l ehetőség szerint támogatnunk kell és elő kell segítenünk. És ezért a javaslat, aminek... a gondolatnak az elsődleges megfoganását a bérházak gondjai idézték elő, ez a javaslat adaptálva ugyanúgy indokolt, hogy alkalmaztassék egyéb háztulajdonokra is. És mé g egyszer mondom: itt külön területet képeznek a kényszerbérbeadók, akik évtizedek óta méltánytalanul viselik annak terheit, hogy saját tulajdonukat képező lakásaikat, háztulajdonukat nem tudják lakni. Ugyanakkor - azt most hozzáteszem - nyilván nem is jut nak megfelelő, még egy emelt, még a lakbérek emelése mellett sem jutnak olyan megfelelő bevételhez, amely mellett ezeket a karbantartási tevékenységeket meg tudják tenni. Tehát méltánytalan az, hogy egy ilyen helyzetben, ahol lehet, ne segítsünk rajtuk. És ezért e tekintetben is én messzemenően és e körülményre tekintettel is messzemenően indokoltnak tartom ennek a kedvezménynek az alkalmazását. (18.40)
