Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 22 (214. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HEGYI GYULA (MSZP):
1731 tbjárulékkal való terhelését akár a társadalom igazságtalannak ítélje, akár az Alkotmánybíróság ismét elutasítsa. Itt a problémának az a gyökere - gondolom, akik a témával valamelyest foglalkozunk, mindannyi unk számára világos, hogy a szerzői jogdíjak címén való összegek folyósításával természetesen rengeteg visszaélés történt. Milliárdok mentek el ezen a címen valódi jogcím nélkül, formai indoklással, és ezzel azt hiszem, mindannyian egyetértünk, hogy ezen v áltoztatni kell. Azonban ez a változtatás, magyarán a törvényi kiskapukkal való visszaélés megszüntetése nem büntetheti véleményem szerint azokat a becsületes ezreket és tízezreket, írókat, költőket, tudományos munkatársakat, különböző folyóiratok szerzőit , akik valóban nagyonnagyon kis összegekért adnak munkákat különböző könyvkiadóknak, folyóiratoknak, napi- és hetilapoknak, és akik nem tehetnek róla, hogy míg az ő honoráriumuk ezer forintokban, vagy jó esetben tízezer forintokban számolható, addig mások százezres nagyságrendben éltek vissza ezzel a tbadómentességgel. (17.30) Úgy hiszem tehát, hogy olyan úton kellene elindulnunk, amely először is különválasztja azt, hogy valaki a teljes fizetését kapja úgymond szerzői jogdíj címén attól, amikor valaki be csületes munkája mellett - amely után természetesen tbjárulékot fizet , azon kívül valóban ezt a szellemi tevékenységéért kap szerzői jogdíjat. Hiszen nyilvánvaló, egy elég gyakorlatias példával élve, egy középiskolai tanár középiskolai tanárként végzi a munkáját, ezért utána az iskola társadalombiztosítási járulékot fizet, akkor abban az örvendetes és pozitív esetben, amikor ez a középiskolai tanár estéit fölhasználva filozófiai dolgozatokat ír valamilyen filozófiai folyóirat számára, akkor attól, hogy e zt a dolgozatot megírja, semmivel sincs szüksége több társadalombiztosítási ellátásra. Magyarán, hogyha ezt a munkát nem végzi el, hogyha ezt az írást nem írja meg, akkor a helyzet ugyanaz, mint amennyiben megírja. Azzal a különbséggel, hogy utóbbi esetben ezt a tbjárulékot kell fizetnie a szellemi tevékenysége után, nem neki, hanem egy olyan folyóiratnak, aminek a fennmaradása - mindannyian ismerjük a kultúra jelenlegi helyzetét - amúgy is kérdéses. Tehát mindenképpen külön kellene választani azokat, akik magas, gyakran igen magas jövedelmüket egy az egyben szerzői jogdíjként való kifizetésként könyvelik el, és így mentesülnek a tbjárulék alól, azoktól, akik tbjárulékkal amúgy is megterhelt jövedelmük - munkajövedelmük - mellett, után folytatnak szellemi tevékenységet. A másik dolog, amelyben nyilvánvalóan világosan különbséget kellene tenni vagy lehetne tenni, és ez egy járható út lenne, hogy a kifizetőhelyek természete szerint vizsgálnák meg, hogy mikor indokolt a tbjárulék felszámolása és mikor nem. I smét, elnézést, hogy a nyomtatott sajtóból hozom a példát, de itt a leginkább kézenfekvő, és természetesen innen vannak ismereteim, és a téma szakértőivel konzultáltam elsősorban. Tehát visszatérve az említett folyóirat példáját véve nyilvánvaló, hogyha e gy folyóirat megjelenik mondjuk 4 vagy 5000 példányban, és van egy biztos eladási ára, amely rajta is van a folyóiraton, akkor nyilvánvaló, hogy egy hónapban magának a folyóiratnak mennyi az a legális, normális bevétele, amely abból ered, hogy különböző ír ásokat, szellemi produktumokat közread, ezekért befolyik egy pénz. Nyilvánvaló, hogy ezeknek az összegeknek egy része józan, reális arányok szerint eleve szerzői jogdíjként számolható el, és amennyiben egy ilyen százalékos arányt határozunk meg a nyomtatot t sajtóban és a könyveknél, amely még tbjárulékmentes, és afelett tbjárulékot kell fizetni, akkor ismét egy olyan megoldási módozatot látunk, találunk, amely gondolom a szakma számára elfogadható. Természetesen megoldás lehet az is, amiről a társadalombi ztosítási szakértők egy másik része beszél, hogy a valóban szerzői jogdíjként kifizetett összegek után egy alacsonyabb, a valódi, tényleges társadalombiztosítási járulékhoz közelítő összeget kellene levonni, például mondjuk 13
