Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 22 (214. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - VARGA MIHÁLY, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
1658 exportáljanak, ezért egyfajta kényszer expor tnövekedésről beszélhettünk; másrészről pedig a fogyasztás, az állami kiadások jelentős csökkentésével kívánta ezt az egyensúlyt megteremteni. Ennek 1995ben egy 12 százalékos reáljövedelemcsökkenés volt a következménye, 1996ban eddig egy 5 százalékos re áljövedelemcsökkenésről beszélhetünk. Emlékeztetünk arra, hogy korábbi kormányok próbálkoztak már ilyen eszközzel. Az 197980as időszakban az akkori kormány szintén megpróbálkozott egy jelentős keresletvisszafogással, akkor azonban - eltérően a mostani helyzettől - az infláció nem lódult meg, nem kellett egy 25 százalék fölötti inflációval számolnunk. Az akkori kormányoknak ugyanis jóval több hatósági eszköz volt még a kezében, amelyről már 1996ban, piacgazdasági körülmények között nem beszélhetünk. Mi tehát azt a véleményünket fogalmaztuk meg, hogy ez az egyensúlyjavító folyamat egy átmeneti folyamat lehet, vélhetően - mihelyt ezen valamilyen lazítás történik - az import újra meg fog ugrani, hiszen nem történtek a gazdaságban olyan alapvető szerkezetvál tások, amelyek egy tartós növekedés feltételeit meg tudták volna teremteni. Nem voltak új, olyan termelőberuházások, amelyek ezt az optimista véleményt indokolttá tennék; az ipari termelés és a beruházások jelenleg is stagnálnak, sőt, néhány tekintetben vi sszaestek. Mi tehát - összefoglalva - a kormány gazdaságpolitikáját rossznak tartjuk, és rossznak azt, amely ebben a költségvetési törvényjavaslatban megfogalmazódik. Szerintünk az egyensúlyjavítás a keresletkorlátozás, reáljövedelemcsökkenés és - nem uto lsósorban - egy vagyonfelélés eredménye volt; hiszen az a privatizációs bevétel - amely Suchman Tamás nevéhez kötődik - jelentős mértékben segítette az egyensúly javulását. Kérdés az, hogy 1997re vajon a kormány számolhate már ilyen jelentős állami vagyo nértékesítéssel? Ha már az inflációt említettem: a bizottság ülésén megfogalmaztuk az inflációval szemben való "kétarcúságát" az MSZPSZDSZkormányzatnak. Emlékeztetünk arra, hogy 1994ben - az 1995ös költségvetési törvényjavaslat beterjesztésekor - a kor mány semmilyen utalást nem tett arra, hogy milyen inflációval számol a következő évben. 1995 őszén egy 1921 százalékos 1996os inflációval számolt a kormány, ez - mint önök is már tapasztalhatják - nem történt meg, nem valósult meg, hiszen 2426 százalék között lesz várhatóan ez az arány. Így most fenntartásokkal kell fogadnunk azt is, hogy a kormány 1997re egy 17 százalékos inflációval számol. Pontosítanom kell - hiszen már most az expozéban az hangzott el, hogy 18 százalékos inflációval számol a kormány . Mi örülnénk a legjobban annak, ha ez valóban 1997re valóság lenne. (11.00) De utaltunk arra, hogy több olyan, eleve beépített inflációt, fogyasztói áremelkedést előidéző lépés történik majd 1997ben, ami miatt ezt sem kezelhetjük tényként. Többek között azon módosítások miatt jelentős energiahordozóáremelkedésre kerül majd sor. Csak itt egy példát említenék meg: 1997. január 1jétől a benzin ára valószínűleg 10 forinttal lesz magasabb a fogyasztási adó és a jövedéki törvény módosítása miatt. És számolnu nk kell azzal az elhalasztott energiaáremeléssel, amit alapvetően '96 októberére tervezett a kormány, és amit elhalasztott, de '97ben nyilvánvaló, hogy meg kell lépnie. Kifogással illettük azt az optimista megállapítást, miszerint a kormány 1997ben a vá llalkozói szféra javára kíván jelentős jövedelemátcsoportosítást végrehajtani. Mi, ellenzéki képviselők ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk a mostani beterjesztett adótörvényekben: a kormány éppen azt fogalmazza meg, hogy a tőkejövedelmek fokozottabb adóztatásával kíván valamilyen közelítést végrehajtani a bér és tőkejellegű jövedelmek között.
