Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 22 (214. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - VARGA MIHÁLY, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója:
1657 Hadd kezdjem mindjárt azzal, amelyre az Állami Számvevőszék is utalt, hogy bizony ez a jelentés későn lett a Ház elé beterjesztve. Az államháztartási törvény megfogalma zza azokat a pontos határidőket, amelyekre a kormánynak be kell terjesztenie ezt az anyagot; sajnos, az idén ezt a határidőt a kormánynak nem sikerült tartania. Kétségtelen tény, hogy szeptember 30án a kormány a Pénzügyminisztériumból átküldte a költsé gvetési törvényjavaslat első kötetét, azonban ezt nem kapta meg minden országgyűlési képviselő, csak a frakcióvezetők kapták meg; ez tehát közel sem jelenti azt, hogy a parlament valóban megkapta ezt az anyagot. Arról már nem is beszélek, hogy ezek után kü ldték át - jó két hetes késéssel - a költségvetés további fejezeteit: a további három vaskos kötetet, ezért eleve nem is lehetett a bizottság olyan állapotban, hogy a költségvetésről - fejezeti indoklással együtt is - értelmes, alapos vitát folytasson. Mi, ellenzéki képviselők erre felhívtuk a figyelmet - és szeretném is hangsúlyozni , hogy abban a tekintetben tettük meg észrevételeinket, hogy csak a költségvetés első kötetét volt időnk megismerni. Szeretnénk tehát elkerülni azt, hogy a következő esztendőb en az államháztartási törvény nem pontos megfogalmazása miatt esetleg az a helyzet álljon elő, hogy a kormány egy "egymondatos" levelet küld át a Ház elnökének, amelyben közli azt, hogy a költségvetésnek milyen bevételi, kiadási és hiányösszegei, vagy eset leg szufficitösszegei lesznek. Szükségesnek tartjuk tehát mindenképpen, hogy az államháztartási törvény pontosítására a későbbiek folyamán sor kerüljön. Ez legalább annyira hozzátartozik a képviselői felelősséghez, mint az, hogy a kormánynak is a határidők et be kell tartania. A bizottság ellenzéki képviselői megfogalmazták azt a véleményüket is, hogy vajon végleges anyagról beszélhetünke. Végleges anyagról beszélhetünke, konkrétake azok a számok, amelyeket az első kötetben számunkra a kormány beterjeszte tt? Hiszen a sajtóból értesülhetünk arról, hogy még továbbra is tárgyalások folynak tárcák között támogatásokról, kiadási összegekről. A sajtóból értesülünk napról napra olyan ügyekről, amelyek 800 milliós, egymilliárdos vagy nagyobb összegeket érintenek. Szeretnék emlékeztetni csak arra, hogy legutóbb például a Budapest Bank eladásának az ügyében került sor olyan záradék megismerésére, amely bizony nagyon kemény állami kötelezettségvállalásokat tartalmaz. A fő kifogásunk azonban ezzel a költségvetéssel nem annyira jogi természetű volt, mint inkább tartalmi. Ez a tartalmi kifogásunk a kormány gazdaságpolitikájára vonatkozott; arra a gazdaságpolitikára, amelyről a költségvetési törvényjavaslat indoklása úgy fogalmaz, hogy alapvetően 1997ben nem változik, fol ytatja azt a "sikeres" gazdaságpolitikát, amelyet a kormány stabilizáció név alatt jelöl meg. Ezzel kapcsolatban több kérdés merült föl bennünk. Egyrészt, hogy valóban sikeresnek tekinthetőe ez a gazdaságpolitika, másrészt pedig, hogy valóban stabilizáljae a magyar gazdaság helyzetét. Úgy hiszem - és véleményünket is megfogalmaztuk ebben a tekintetben , hogy a kormány újra visszatér az egyensúly és növekedés hamis áldilemmájához, újra abban az ördögi körben mozog, amelybe 1995 tavaszán került. Kétségtele n tény - és ezt mi sem tagadtuk a bizottság ülésén , hogy ezeknek az egyensúlyjavító lépéseknek a hatására több tekintetben kedvező változás történt. Több tekintetben kedvező változásról beszélhetünk a folyó fizetési mérleg, az államháztartási mérleg egye nsúlyának a javulása tekintetében. A kormány egy rendkívül egyszerű és drasztikus eszközt alkalmazott: a belső kereslet visszafogásával próbálta - részben a vállalkozókat, vállalkozásokat - arra ösztönözni, hogy
