Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 11 (199. szám) - A párizsi békeszerződés 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár:
166 mögött, az valószínűleg ugyanúgy fennáll jelen pillanatban is, mint ahogy fennállt akkor, amikor az Alkotmánybíróság meghozta a határozatot, és utána egy darabig még nem sikerült a problémát megoldani. Éppen ezért nem igazán érthető az az érvrendszer, amelyik azt mon dja, hogyha nem sikerült megoldani százszázalékosan a problémát immáron 3 éve, akkor próbáljunk valami olyan megoldást találni, amely közelebb visz bennünket a probléma megoldásához, még akkor is, hogyha a bonyolultsága miatt tökéletes megoldást ebben a ké rdésben - egyébként az alapkérdés ezt kizáró volta miatt - gyakorlatilag nem lehet hozni. Én tehát úgy gondolom, hogy éppen ezért volna indokolt ebben az alapkérdések megoldására helyezni a hangsúlyt, és nem pedig olyan részletkérdések körül politikai viha rt kavarni, amelyek azt az érzetet keltik, (Az elnök kopogtatással figyelmeztet az idő leteltére.) mint hogyha a kérdés tényleges megoldásában különbözne a pártok álláspontja. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Ugyancsak kétperces reagálá sra megadom a szót Szájer József képviselő úrnak, Fidesz. DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Isépy Tamás a Fidesznek a véleményét is előadta, hiszen közös vezérszónoklatot mondott el, és ezért - nem ezért, hanem egyébként is tiszt em , hogy megvédelmezzem ezt az álláspontot. Isépy Tamás egy udvarias ember, udvariasan fogalmazott. Én egy kicsit határozottabban szeretném megfogalmazni azt, hogy a kormánykoalíció, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyar Szocialista Párt és a Külügymi nisztériumnak ez a javaslata az azt a célt szolgálja, hogy akadályozza és hátráltassa a zsidókárpótlás megvalósítását. Ugyanis ez a kötelezettségünk, az Alkotmánybíróság által megszabott kötelezettségünk, és teljes mértékben osztom azt a véleményt, amit Is épy Tamás az előbbiekben elmondott, hogy morális kötelezettség ennek a problémának a megoldása. Ezek után a kormánynak nem az a feladata, hogy időhúzással különböző javaslatokat terjesszen ide olyan jellegű felhatalmazásokra, amelyekre egyébként a kormányn ak a felhatalmazása megvan, ha felütik az alkotmányt vagy a Házszabályt, akkor ezt mindenféleképpen nyilvánvalóan megtalálják benne, hanem az, hogy terjessze be ide azokat a kárpótlási törvényeket, amelyekről dönteni lehet. Ez az ami hiányzik. Ezzel az akc iójával lényegében a két kormánypárt egyszerűen egy látszatot akar kelteni, hogy ő elkötelezett híve a zsidókárpótlás megvalósításának, a valóságban pedig ezt akadályozza. Kérem, ezt a helyzetet szüntessék meg, haladéktalanul terjesszék be azokat a törvény eket, amelyek ténylegesen a megfelelő kárpótlást szabályozzák. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) (Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is k öszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Szabó Zoltán államtitkár úrnak. DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Őszintén meglepett Szájer képviselő úrnak ez az iménti felszólalása, amely azt tartalmazza, hogy azok után, hogy az előző kormány másfél évi tárgyalás után nem tudott dűlőre jutni ebben a kérdésben az érdekelt zsidó szervezetekkel, ezt a kormányt marasztalja el abban, hogy miután megállapodott a megoldás módjában az érintet t zsidó szervezetekkel, ez a megállapodás - ha jól emlékszem, most én beszélek , ez a megállapodás a probléma megoldását hátráltatja és elodázza. Következésképpen, implicite mondja Szájer József képviselő úr, a kormánnyal tárgyaló zsidó szervezetek - nemz etközi és hazai zsidó szervezetek, az előbbiek megfigyelő, az utóbbiak tárgyalópartneri minőségben , amelyek elfogadták, illetőleg tudomásul vették a megoldásnak ezt a
