Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 22 (214. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója:
1644 Portugália 34 százalékával. Igaz, e tekintetben már nem olyan átütőek az eltérések. A magasabb adóterhelésű skandináv és németalföldi országok mellett hozzánk közel áll e tekintetben Németország, Csehország, Ausztria, Franciaország és Olasz ország is. A társadalombiztosítás terheiről köztudott, hogy nálunk kirívóan magasak. Magyarországon az össztermék 15 százalékára rúgnak, míg az USAban a 8 százalékot sem érik el 1994ben. A felsorolt kritériumokon túl az államadósság mértékét tekintve szi ntén az erősen eladósodottakhoz tartozunk, a nemzeti termék 80 százalékát meghaladó aránnyal. Ideális, kőbe vésett arányok persze nincsenek, egyetlen kritériumról sem merem állítani, hogy az a helyes, amely a hozzánk hasonló fejlettségű kapitalista országo k átlagában kialakult. Az azonban eléggé meggyőzően hangzik, hogy nem lehet reális, ha minden vonatkozásban a leggazdagabb vagy a legfejlettebb jóléti rendszert működtető országokhoz hasonló arányok alakulnak ki nálunk, ráadásul, ellentétben az említett or szágokkal, a jóléti rendszerek minőségi jellemzői nélkül. A magyar államháztartás struktúrája igyekszik idomulni a nemzetközileg jellemző kialakult arányokhoz. Néhány év leforgása alatt az államháztartás újraelosztó szerepe a kiadások össztermékhez viszony ított arányához mérve mintegy 10 százalékponttal csökkent, és hasonló csökkenés regisztrálható a fajlagos adóterhek mértékében is. Az 1997. évi költségvetés beilleszkedik ebbe a trendbe. Leszűkítve a kérdést a központi költségvetésre, a kiadások színvonala 1995ről 1997re 36 százalékról 32 százalékra csökkent a GDPben mérve, míg a központi adóbevételek 24 százalékról 21 százalékra mérséklődnek. (9.50) Hosszabb távú terveink szerint ezek az irányzatok folytatódnak majd a következő évek során is, bár a vált ozások mértéke már enyhébb lesz. A központi költségvetés adóbevételei például az ezredforduló előtti évben már nem fogják meghaladni a 18 százalékot számításaink szerint. Összességében az ezredfordulóig a magyar gazdaság érezhetően közelebb kerül az európa i uniós, úgynevezett maastrichti kritériumokhoz, államháztartása pedig nagyjából a modern piacgazdaságok jellemzőihez. Az 1997. évi költségvetés ebben a vonatkozásban nagyjából azt az állapotot tükrözi, hogy az első lépéseket megtettük, és ez igaz a mennyi ségileg nem megragadható intézményi reformok tekintetében is. Tisztelt Országgyűlés! A mindenkori költségvetés tükörképe általában az állam gazdálkodásának, vagy még általánosabban a: fennálló gazdasági rendszernek. Ez jelen pillanatban annyit tesz, hogy a z államháztartás gazdálkodása törekszik felzárkózni a piacgazdasági átmenet tekintetében természetszerűleg gyorsabb előrehaladást felmutatni képes vállalkozói szektor mögé. Másrészt azonban a költségvetés tükörképe - magának a gazdaságpolitikának is - elői rányzataiban megjelennek a kormányzati gazdaságpolitikai szándékok vélt vagy valós konzekvenciái. A kormány gazdaságpolitikája természetesen továbbra is az elfogadott hároméves stratégián alapul. A prioritások nem változtak, legfeljebb hangsúlyeltolódásokr a kerül sor. 1996ban, ma már ezt nyugodtan kimondhatjuk, mind a fizetési, mind pedig a költségvetési egyensúly tekintetében érdemleges - előfordulhat, hogy a programban szereplőnél is nagyobb - javulás következik be. Eközben a gazdaság expanziója és külö nösképpen a beruházások elmaradnak a kormányzati szándékoktól, de az év vége felé már kezdenek megmutatkozni a kibontakozás kezdeti jelei. Az infláció tekintetében a múlt év decemberéhez viszonyítva az emelkedés bizonyosan nem fogja meghaladni a 20 százalé kot, noha az éves átlagos árváltozás ennél magasabb. Biztató, hogy a kamatok alakulása mérséklődő inflációs várakozásokat tükröz. Ebből a bázisból kiindulva 1997ben biztonságos pénzügyi egyensúlyviszonyokkal számolhatunk, lényegében változatlan fizetési m érleghiánnyal, ez mintegy másfél milliárd USAdollárt tehet ki, ugyancsak változatlan működőtőkebeáramlással, figyelmen kívül hagyva most az egyébként csökkenő privatizációs bevételeket.
