Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 22 (214. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. MEDGYESSY PÉTER pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója:
1642 vagyunk. 199 6 második felében - ha szerényen is , de már mutatkoznak a gazdaság mozgásba lendülésének kétségbevonhatatlan jelei. Vannak utalások a vállalkozók visszafogott, de azért ma már jelen lévő optimizmusára; lassan ugyan, de egyértelműen enyhülnek az inflációs feszültségek. Hosszú idő után először csökkent az ország külső adóssága. Bizakodó vagyok azért is, mert ma már bizonyos, hogy sikerül kitartanunk a gazdaságpolitikai irányvonal mellett; tartósnak ígérkezik a fiskális és monetáris politika összhangja, amel yet a konszolidáció fontos biztosítékának tekintek. A nemzetközi pénzvilág, úgy a pénz- és tőkepiac, a neves minősítő cégek, mint a nemzetközi pénzügyi intézmények, az 1993ban bekövetkezett, majd 1994ben még nem korrigált kisiklás után az utóbbi időktől újra méltányolja Magyarország eredményesnek bizonyult erőfeszítéseit. Bizakodom azért is, mert végre van lehetőségünk és energiánk is azokra a stratégiai kérdésekre koncentrálni, amelyek következményei messze túlnyúlnak a választási periódusokon. Gondolok itt a reform értékű változásokra, például a nyugdíjrendszer átalakítására, a tőkepiac fejlesztésére, az adórendszer modernizálására, az Európai Unió normarendszeréhez való közelítésre. Bár az államháztartási reform már korábban elkezdődött - például január 1jén felállt a kincstár, és ezzel változtak az állam körén belüli költségvetés, helyi önkormányzatok, intézmények közötti finanszírozási formák , ma már nyugodtan állítható, hogy hatékonyabbá vált az államadósság menedzselése. Mégis - talán nem túlzás a zt állítani , hogy a távlatos, reform értékű változások igazi kezdete éppen az előttünk álló év. (9.40) Nem szeretnék félreértésekre alapot adni. Az, hogy most lekerültek a napirendről a további általános megszorító intézkedések, nem jelenti azt, hogy let ettünk volna a költségvetési gazdálkodás racionalizálásáról, a hatékonysági kritériumok érvényesítéséről ebben a szférában. Enélkül vágyálom lenne az adók hosszabb távú csökkentése, sőt arra sem lehetne építeni, hogy javuljon a közszolgáltatások minősége. Az, hogy most már nem kényszerülünk a lakosság reáljövedelmeinek csökkentésére, nem korábbi céljaink feladásának s új egyensúlyhiány vállalásának a következménye, hanem éppen ellenkezőleg: azt mutatják, hogy eddigi erőfeszítéseink beértek. A kormány tudatá ban van történelmi felelősségének. A választások közeledtével sem fog olyan lépéseket tenni, amelyek a perspektivikus célok teljesülését feláldozzák a pillanatnyi népszerűségi index feljavítása érdekében. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett központi köl tségvetés 2255,760 milliárd forint bevételi és 2557,455 milliárd forint kiadási főösszeggel, valamint ennek eredőjeként 301,695 milliárd forint hiánnyal az előbbiekben általánosságban megfogalmazott célokat önti formába. Az úgynevezett elsődleges egyenleg, azaz a kamat- és törlesztési jellegű bevételek és kiadások figyelmen kívül hagyásával számított egyenleg már az elmúlt két évben is pozitív volt. Most eléri a 305 milliárd forintos bevételi többletet, az éves GDP 3,8 százalékát. A továbbiakban ennél továb b javítani ezt az arányt nem lehetséges, de nem is indokolt. Mi több, a következő években még annak csökkenésével is számolunk. Tehetjük mindezt a távlati érdekek sérelme nélkül. A későbbiekben elérendő kiadási megtakarítások, amelyekről persze nem mondhat unk le, már az adóterhek további mérséklésére nyújthatnak fedezetet, amennyiben megvalósulnának - és én erről meg vagyok győződve - az infláció lefékezésére vonatkozó szándékaink, s így nem kell számolnunk a költségvetés kamatterheinek növekedésével sem. A költségvetés mellett a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítás, valamint a decentralizált alapok együttes gazdálkodását átfogó államháztartás egyenlege szintén pozitív elsődleges egyenleggel zárt, mértéke azonos a '96. évi várható szaldóval, a GDP 3, 7 százalékával. A konszolidált államháztartási hiány 265 milliárd forintról 390 milliárd forintra, a bruttó nemzeti termék 4 százalékáról 4,9 százalékára emelkedik 1997ben. Ez azonban nem a pénzügyi egyensúly romlását tükrözi, hanem annak a következménye, hogy a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank
