Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 11 (199. szám) - A párizsi békeszerződés 27. cikke 2. pontjának végrehajtásával kapcsolatos feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
162 ugyanis a múlt héten rendkívüli ülésen tárgyalta a magyarromán alapszerződéssel kapcsola tban a 89 ellenzéki képviselő által benyújtott határozati javaslatot. Ebben a határozati javaslatban az ellenzék felhívta a kormányt, hogy csak előzetes hozzájárulás birtokában írja alá az alapszerződést, és a szerződés tartalmát illetően folytasson tovább i tárgyalásokat. Az ellenzék alapvetően fontos kérdésnek tekintette a határon túli magyarok érdekeinek a védelmét, és álláspontja szerint a szerződés megkötésére jogkörrel rendelkező Országgyűlésnek meghatározó szerepe van a szerződés tartalmának a meghatá rozásában. A kormány azonban eltökélt volt, a szöveget - azt mondta, hogy - véglegesnek tekinti, aláírás előtt nem tart igényt semmiféle egyeztetésre, semmiféle társadalmi és politikai konszenzusra, az Országgyűlésnek majd egy feladata van, ratifikál, vagy nem ratifikál. Akkor most itt van ez a határozati javaslat, amely az Országgyűléstől egyetértést és felhatalmazást kér, és az indokolásban ezt azért tartja szükségesnek, mert jelentős vagyonról van szó. Fontos a kérdés rendezésében a társadalmi, politikai konszenzus érvényre juttatása. Nem tetszenek egy kicsit furcsának találni, és nincs abban valami félelmetes ellentmondás, hogy ebben a valóban fontos ügyben - mert ennek a kárpótlásnak az ügye valóban fontos ügy - ebben a kormány igényli az Országgyűlés j ogilag nem szükséges egyetértését és hozzájárulását? (12.40) Hogy hangoztatja a társadalmi, politikai konszenzus érvényre juttatását, ugyanakkor az erdélyi magyarság sorsát és jövőjét meghatározó magyarromán alapszerződést nem tekintette olyan fontosnak, amelynél ugyanígy igényelte volna az egyetértést, a jogilag szükséges felhatalmazást és konszenzust? (Taps az ellenzéki padsorokban.) Tisztelt Országgyűlés! Abban a szerencsés vagy balszerencsés helyzetben vagyok, hogy a korábbi kormány idején tagja voltam a majdnem ugyanilyen összetételű, a kormány által a tárgyalások lefolytatására kijelölt bizottságnak, és talán nem hat szerénytelenségnek, hogy azért elég jól meg kellett ismerkedni a problémával. Ellenzékiként is meg tudom erősíteni - az annak idején kor mánypártiként megfogalmazott - alapelvet, hogy a kormánynak nemcsak jogi, hanem erkölcsi kötelessége ennek a problémának a rendezése. Viszont ne tessenek az indokolásban egyértelműen azt állítani, hogy a korábbi kormány által folytatott tárgyalások nem vez ettek eredményre, mert a való tény az, hogy nem fejeződtek be. És a kettő különbség. Közel álltunk ugyanis a befejezéshez. A ma is érvényben lévő 1946. évi XXV. törvénycikk alapján próbáltuk annak a módosításával, működtetni kívántuk az országos zsidó hely reállítási alapot, a MAZSIHISZ el is készítette a saját törvénymódosítási tervezetét, viszont a tárgyalásban részt vevő szervezetek között vita volt az intézőbizottságban a jelölési jogosultságról, ugyanakkor a vagyontömeg felméréséhez és a kárpótlási jogo sultság megállapításához szabad kutatási lehetőséget biztosítottunk. A kormány - valahogy úgy érzem, hogy olyan - bülbül hangú tárgyalásokat folytat a történelmi egyházak képviselőivel, szórja az ígéreteket, ugyanakkor nem tesz semmit. A volt egyházi ingat lanok tulajdoni helyzetének rendezésénél nem működteti az egyeztetőbizottságot, nem rendezte egyetlen ingatlan tulajdoni helyzetét sem, és egy jottányit sem halad előre ennek - nevezzük a nevén - az úgynevezett zsidókárpótlásnak az ügye sem. Mert az nem ne vezhető előrehaladásnak, hogy az országos zsidó helyreállítási alap felélesztése helyett most közalapítványt kíván létrehozni, ugyanakkor a tartalmi elemek - amelyek lényegesek lennének - ugyanott állnak, ahol álltak 1994ben. A lázas sietségre egyébként j ellemző - ha meg tetszenek nézni a 2079/1995ös kormányhatározatot , 1996. április 30i határidőt jelöl meg. És valahogy most már szeptemberben járunk. Mi a szervi betegsége ennek a felelősségelhárító országgyűlési határozatnak? Vegyük pontonként.
