Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 21 (213. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
1588 ennek kapcsán, komolyan megfontola ndó, mert én is azt gondolom, hogy ad absurdumig víve a dolgot, ő is ezt tette, ha egy képviselő mindennap elfogad kéthavi tiszteletdíjának megfelelő ajándékot, akkor az korrupcióra és nemkívánatos vagyongyarapodásra adhat okot. De ez az ad absurdumig vitt logika, vagyis ez azt jelenti, hogy ilyen nincsen. Ezzel lehet érvelni, csak éppen azt nem lehet elvárni, hogy ezt az érvet igazán komolyan vegyék. Hadd mondjam el azt, hogy például egy képviselő egy nagy sportszergyárat megnyit, és tudják a képviselőről, hogy ő egyébként, mondjuk, sí- vagy korcsolyaszerető ember, és egy sícipőt, vagy egy korcsolyát adományoznak neki, az bizony több mint a kéthavi tiszteletdíj. De erről lehet vitát nyitni, szerintem értelmes vitát lehet nyitni, hogy a képviselő által elfog adható ajándék mértéke mi legyen. Azt a kissé számomra érthetetlen sanda megjegyzést nem tudtam szó nélkül hagyni, hogy színjáték részesei voltunk akkor, amikor egy éven keresztül hatan dolgoztunk és végül öten aláírtuk azt a törvényjavaslatot, amely taval y december végén benyújtásra került, nem is volt akkor, december 21e volt, ha jól emlékszem, a benyújtás időpontja, nem is volt az MSZPnek kongresszusa, tehát nem kipipálni akarta, vagy akartatta, vagy győzelmi jelentésként bejelenteni, hogy lám már beny újtottuk az összeférhetetlenségi törvénytervezetet. Ráadásul azt soha nem úgy aposztrofálta senki sem az MSZP tagjai közül, hogy mi nyújtottuk be, hanem hogy öt párt képviselői nyújtották be az összeférhetetlenségi törvénytervezetet. Szeretnék viszont egye tértően csatlakozni Sepsey Tamás azon megjegyzéséhez, amikor is arról beszélt, hogy nem szabad a képviselői összeférhetetlenség jogintézményét méltatlan emberekkel szemben alkalmazott intézményként felfogni. Az összeférhetetlenségek túlnyomó többségében, k ivételek a méltatlansági összeférhetetlenségek, itt nagyon is méltó személyek és méltó pozíciók együttállásáról, illetve találkozásáról van szó, amikor valaki vagy a sajtó világában, vagy az üzleti világban, vagy máshol magas pozícióba jutott, plusz a poli tikában is eljutott a legmagasabb közjogi méltóságok egyikéhez, a képviselői mandátumhoz, és választási kényszer elé kerül. És semmilyen negatív vagy dehonesztáló eleme ennek a választási kényszernek nincsen, csak a különböző összekapcsolódások és a különb öző veszélyek elkerülése érdekében az összeférhetetlenségi törvény azt mondja, hogy válasszon az illető személy két, egyébként méltó, és nagy elismerésre méltó vagy igényt tartó pozíciója között. Azért tartom fontosnak ezt hangsúlyozni, mert sajnos a közvé leményben is a képviselői összeférhetetlenségi törvény egyfajta korrupcióellenes törvényként vagy jogintézményként él. Van ilyen funkciója is, de nem ez a fő funkciója a képviselői összeférhetetlenségnek. Végül a gazdaság é s a politika szigorú elválasztása a legnehezebb jogalkotási feladat. S ne felejtsük el, hogy Magyarországon a tulajdoni viszonyok, mind az állami, mind a társadalmi tulajdoni viszonyok hihetetlen nagy átalakulási, hihetetlen gyors átalakulási folyamatát él jük még most is. Ne felejtsük el, hogy tulajdonképpen az a politikai elit, és annak az a része, amelyik a parlamentbe bekerült 1990ben, '94ben, s feltehetően bekerül 1998ban, még egy átmeneti, szociológiai értelemben átmeneti parlamentnek a tagja lesz, és ezért nem lehet még olyan megállapodott összeférhetetlenségi szabályokat hozni, mint amilyen megállapodott összeférhetetlenségi szabályokat más demokráciákban már meghoztak. (18.20) Azt gondolom, és az volt a szándékunk, hogy a törvényjavaslattal elindu ljunk az összeférhetetlenség nagyon bonyolult ügyeinek a szabályozása során, nem azzal az igénnyel, hogy ez az összeférhetetlenség 1015 évre meghatározza, illetve egyértelművé tegye, és egyetlen megoldásúvá tegye az összeférhetetlenséget, hanem hogy elind uljunk ezen a nagyon bonyolult és nagyon kényes területen - a képviselők jogállását érintő területen - a szabályozás felé. Végül az utolsó megjegyzés, hogy veszélyes dolog a társadalmi környezettől teljesen elszakított képviselőt idealizálni. Akinek nincse nek kapcsolatai a tudományban, a kultúrában, az oktatásban, a gazdasági életben vagy a nemzetközi kapcsolatok területén, mintegy idealizálni egy olyan képviselőt, aki minden ilyen típusú érdekeltségi elemet tartalmazó társadalmikörnyezeti kapcsolatától el van
