Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 16 (212. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
1542 Miniszterelnök Úr! Két évnél immár hosszabb retorikai életműépítés után, talán ideje lenne végigolvasnia Voltaire regényét. Van ott a végén egy öreg török, aki húsz hektárnyi földet művel családjával, s szónoklatok, sajtótájékoztatók- és politikai nagygyűléseknél jobban kedveli a munkát, mert ahogy vallja, idézem: "a munka ped ig arra jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt, a szükséget". Miniszterelnök Úr! Jó lenne már a retorikai életmű építése helyett lecövekelni ezt az irány és cél nélkül sodródó, kalózok által szabadon fosztogatott országot, és cé lt, hitet, emberi életet adni polgárainak, akik olyan nagyonnagyon bíztak az ön tehetségében. Kár volt két év alatt olcsó retorikával fizetni ezért a bizalomért. S ha a vén törökre nincs kedve hallgatni, fogadja meg Voltaire Martinjának a tanácsát: "Dolgo zzunk, ne okoskodjunk!" Ez az egyetlen módja annak, hogy tűrhetővé tegyük az életünket. Miniszterelnök Úr! Mi történik ebben az országban? Köszönöm a figyelmüket. (Taps: Sepsey Tamás). ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűl és! Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett dr. Sepsey Tamás képviselőtársunk, Magyar Demokrata Fórum,: "Miért olyan lassú az igazságszolgáltatás?" címmel. Megadom a szót dr. Sepsey Tamás képviselő úrnak. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Még mondhatom többes számban: Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök úrnak bizonyos retorikai életéről szólt előttem a Magyar Demokrata Fórum képviselője. A én felszólalásomnak az apropóját is eme retorikai életműnek múlt héten előadott újabb fényes csillaga szolgáltatja, amely szerint pénteken miniszterelnök úr bírálta a bíróságoknak - úgymond - a lassú ügymenetét. Napirend utáni hozzászólásomban ezzel szeretnék foglalkozni, részben annak tükrében, hogy voltak már korábban is m iniszterelnöki nyilatkozatok a bíróságok igazságszolgáltató tevékenységével kapcsolatban. Részben azon az okon, hogy nemrég interpelláltam az igazságügyminiszter úrhoz, magam is kifogásolva néhány dolgot. Szeretnék szólni - álláspontom szerint - az elhúzó dásnak objektív és szubjektív okairól, valamint külön foglalkozni az Alkotmánybírósággal. Igen tisztelt Országgyűlés! Én úgy gondolom, hosszadalmasan, ékesszólóan, valóban a retorika fegyvertárával élve nem kell bizonyítani, hogy egy jogállamban milyen sze repet töltenek be a bíróságok, milyen szerepet tölt be a végrehajtó és a törvényhozó hatalomtól független igazságszolgáltatás. Ennek a tükrében kell megítélni, hogyha a végrehajtó hatalomnak a feje, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a bíróságokkal kapcs olatban nyilatkozik. Azt hiszem, képviselőtársaim emlékeznek még rá, hogy nemrégiben egy elsőfokú büntető ítéletről nyilatkozott a miniszterelnök úr rosszallóan. Egy nem jogerős ügyről szólt akkor, amikor az újságok azt is közölték, hogy az ügyben az ügyés zség súlyosbításért fellebbezett. Az ügyet nem kívánom megnevezni, hogy ezáltal is reklámot teremtsek bizonyos szervezeteknek. De azért nem lehet elhallgatni azt a kirívóan súlyos alkotmánysértést és azt a szereptévesztést, hogy egy folyamatban levő bírósá gi ügyben a miniszterelnök megnyilatkozik. Nagyon nagy tévedés, és nagyon nagy kárára van az esetnek, mert ha ezt követően az illetőt, miután az elsőfokú bíróság felmentette, elítéli a másodfokú bíróság, nagyon nehéz lesz megmagyarázni egyes köröknek, hogy a független bíróság valóban helyesen alkalmazta a jogszabályokat, és a másodfokú bíróság helyes döntést hozott. Ha meg helybenhagyja az elsőfokú ítéletet, akkor a miniszterelnök úr a másodfokú bíróságot is el fogja marasztalni, hogy neki - mármint a
