Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 16 (212. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
1482 Meg kell azonban jegyezni, hogy ennek igazából akkor van értelme, ha meglehetősen erős kontroll ala tt működik ez a mechanizmus, hiszen arra mutatnak a számok, már ami tavaly ebből a rendelkezésből következően befolyt, hogy meglehetősen kicsi azoknak az adóalanyoknak a száma, akik ezt tisztességgel teljesítik. Noha egyébként a jövedéki törvénnyel ez a re ndelkezés jól alátámasztható. A fogyasztási adóról szóló törvényről. Ma is szólt már róla Orosz Sándor képviselőtársam, korábban a sajtóban sokan, hogy előkészület alatt van az úgynevezett jövedékiadótörvény, és kicsit úgy néz ki a dolog, mintha minden, a fogyasztásiadóköteles termékkörben elkövetett visszaélésre egyetlen gyógyír van, egy új törvény. Mintegy menekülünk attól a problémától, én úgy látom, hogy most oldjuk meg a mai jogszabályi keretek között. Hiszen mit is várhatunk a jövedékiadótörvénytől , semmi különöset. Nagyjából azt, amit a vámtörvény jelentett a vámjogszabályok, a korábban érvényben lévő vámjogszabályokkal szemben, hogy egy egységes szerkezetben kodifikálunk valamit, és lehetővé tesszük a kétszintű szabályozást, egy világosabb, átteki nthetőbb rendszert, de nem várhatjuk tőle azt, ami közvélekedéssé formálódik lassan, hogy megoldható vele az üzemanyagok körében elkövetett visszaélés, mert úgymond minden kőolajszármazék a hatálya alá fog tartozni. Ez a mai rendszerben is megtehető, majd később szólok róla, hogy vajon érdemese ezt megtenni. Tehát nem igazán a jövedékiadótörvény hiánya okozza az e területen fennálló problémákat. Most maga a törvényjavaslat összességében és részeiben támogatható, noha nyilvánvalóan itt is lesznek módosító indítványok. A mértékek tekintetében egyetértünk azzal, hogy az inflációtól elmaradó adótételnövekedést irányoz elő a törvényjavaslat, még akkor is, ha formálisan úgy néz ki, hogy igazából az adómértékek növelhetőek lennének jobban, akár amiatt is, hogy a jövedelemadóterhek mérsékeltek legyenek, azonban ilyen inflációs viszonyok között tekintettel kell lenni a fogyasztásiadóköteles termékek inflációt növelő, gerjesztő hatására is. Szintén lehet támogatni a termékkör szűkítését, hiszen azt hiszem, ma már senki nem emlékszik arra, hogy miért került bele annak idején a játékkártya, rágógumi, valahogy ott maradt, nagyon ésszerű lépés ezeknek a kivétele, hiszen egy csomó adóigazgatási költség itt megtakarítható, ami már a valóban magas adótartalmú termékek ell enőrzésére fordítható. A termékkör bővítéséről néhány mondatot, ha már az imént utaltam rá. Ma állítólag az a probléma, hogy a kenőolajszármazékok, a kenőolaj IT alá sorolt termékek nem adókötelesek. Tavaly állítólag az volt a probléma, hogy a fűtőolaj, a z egész fűtőolaj nem volt adóköteles. Tavalyelőtt állítólag az volt a probléma, hogy a petróleum nem adóköteles. Na most, ha ezeket végiggöngyölítjük, akkor 1995ben adókötelessé tettük a petróleumot és minden más hasonló - egyébként üzemanyagelőállításra alkalmas - kőolajterméket vagy komponenst. Van a kenőolajnak valóban egy olyan része, amely erre is használható. És mi történt? Megszüntettük a hto forgalmazását közvetett eszközökkel, hogy adókötelessé tettük és mi történt, igazából jelentős változás nem történt. De hát egy közvetett példát is mondhatok, ha valóban ez lenne a probléma, akkor a dohány és a szeszes ital területén nem lenne probléma, mégis van. A nagyságrendek ugyanolyanok, legalábbis azok a számok, amiket a szakmai szervezetek közvetítenek, azok azt mutatják, hogy nem kisebb a probléma a dohányáruforgalmazás és a szeszes italok forgalmazása terén sem. Éppen ezért meg lehet tenni azt, hogy adókötelessé teszünk még jó néhány terméket, de a dolog logikája az, hogyha nem akarjuk mondjuk, hogy a motorolaj is adóköteles legyen, meg a cipőpaszta is, és egy csomó ilyen ésszerűtlen dolgot tegyünk bele, akkor lehetővé kell tenni a visszaigénylés rendszerét, amely viszont még nagyobb problémát jelent, megítélésem szerint, amennyiben az APEH sokkal kevé sbé tudja kezelni több százezer adóalany visszaigénylését, mint a vám- és pénzügyőrség a jövedéki törvényben biztosított jogosítványainak keretében.
