Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 16 (212. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
1467 foglalkoztatnak, mert egy nagy, komoly, szervezett vállalatnál ez elképzelhetetlen, vagy nagyon nehezen elkép zelhető. Éppen ezek a munkaadók képesek arra, hogy jövő év január 1jétől ne napi 8 órában, hanem esetleg csak 4 órában kössenek szerződést. Attól még lehet 8 órát dolgozni, meg lehet adni a megfelelő bért, de a minimum 4500 forint éppen a felére esik le, és az egyéb járulékkötelezettségek is természetesen ennek megfelelően csökkennek. Tehát éppen ahol a leginkább volt az elmúlt időszakban olyan hivatkozási alap, hogy ez erkölcstelen, tűrhetetlen, itt valamit tenni kell, éppen itt nem valószínű, hogy generá lis változást és eredményt lehetne elérni. Még azokról az ágazatokról, ahol a munkaadókat legjobban terhelik, mert alacsonyak a bérek és a többi, és a többi, nemcsak erről a csomagról van szó, személyi jövedelemadóról is szó van, amelyik természetesen mind enféle költséget, eddig költségként elszámolható tételt a jövedelemadó alapjává kíván tenni. Ezeket a rétegeket itt a legjobban, legérzékenyebben érinti egy látszólag kicsi dolog, az étkezési hozzájárulás. Nyilvánvaló, hogy az elviselhetetlen bérterhek köv etkezménye a munkaadó részéről azzal jár, hogy nem fog tudni bért emelni, van hivatkozási alapja, hogy sokkal többet fizetek utánad, megvonja az étkezési hozzájárulást, mert egyéb terhek még maradnak rajta. Az a 202530 ezres keresetű dolgozó, akinek eddi g ez az 1200 forint néha arra volt jó, hogy egyszer egy hónapban bevásároljon. Sokan azt mondják, hogy még mosóport is vett, legalább akkor mosni tudott. Elnézést, nem akarom... Ez ma egy olyan, a mindennapi életünkbe, anyagi gondjainkba beépült dolog, ami néha sokkal többet ér, a mindennapi életben sokkal nagyobb érték, mint az a valóságos összeg, amit így kapunk. Én azt hiszem, hogy ennek a kiváltására valahol meg kellett volna keresni az Érdekegyeztető Tanácsban a megoldást. Esetleg valahol az adókedvezm ény határait olyan mértékben növelni, tehát valami megegyezést, ami érzékelteti, hogy nem veszítettünk el mindent, amikor ezt elveszítettük. Én ezt egy nagyon fontos problémának tartom, nagyobb problémának, mint amekkora összegről szól a végső szaldó. A tá rsadalombiztosítási törvény módosításával kapcsolatban megemelték az összeghatárt, ami alapján járulékot kell fizetni - legalábbis a munkavállalónak - 75 ezerről 99 ezerre. Ez az érintett rétegnek egyrészt egy nagyon üdvös dolog, mert amikor majd nyugdíjba megy, egy magasabb összeg alapján számolják a nyugdíjat. Tehát önmagában ez a lépés érthető, értelmes lépés. Kifejezett is az a szándék természetesen, hogy most, ebben a pillanatban ez talán egy 11 milliárd forintos többletbevételt, járulékbevételt jelent , kifizetni viszont később kell csak, akkor, amikor az érintettek - nem egyszerre mennek nyugdíjba a következő években - majd nyugdíjba mennek. Ezzel kapcsolatban - figyelembe véve, hogy négy év óta nem volt plafonemelés, négy év óta volt a degressziós ská la emelése. Ezek egy olyan hektikus rendszert eredményeznek a nyugdíjrendszerben, a nyugdíjrendszer egészében, ami rettentő nagy bizonytalanságot eredményez. (9.50) Szóval évrőlévre nagyon más feltételekkel megy nyugdíjba, aki nyugdíjba megy. Egyrészt meg határozza az előző néhány év inflációja, a nem valorizált évek inflációja, és ezek nagyon kemény évek lehetnek. Ha most figyelembe vesszük, hogy a '93as év lett '94re valorizálva - tehát az inflációs szorzóval szorozva a korábbi átlagkereset összege , d e nincs '94'95'96., ezek kemény inflációs évek, és hát még a '97ben elért kereset is, ugye, ami a nyugdíj alapját képezi, még az sincs valorizálva. Na most, hogy ki hogy jár ezekben az esetekben egy degressziós skálaemeléssel? Nyilván azok, akiknek a jö vedelmük kisebb, tehát nem éri el azt a plafonszintet - eddigi 75 ezres szintet , azok jártak inkább jól, mert akiknek 75 ezer forint felett volt jóval a keresetük, valamivel ők is jobban jártak, de ők igazán akkor járnak jól, ha megemeljük a plafont. Vis zont ha a plafont emeljük meg,
