Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 16 (212. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. ROTT NÁNDOR (FKGP):
1468 nem járnak jól azok egy fikarcnyival sem, akiknek 75 ezer alatt volt eddig is a keresetük, mert rájuk nézve ott van a kemény degressziós skála. Hogy valamivel kiegyensúlyozottabb legyen a nyugdíjrendszer, nem kellene mindig n agy reformot megvárni - hogy évről évre, akik nyugdíjba mennek, közel azonos eséllyel menjenek nyugdíjba. Valahol össze kellene hangolni részben a degressziós skála emelését, részben pedig a plafon emelését. Folytonosabbá, folyamatosabbá kellene tenni - eg y mechanizmust kellene erre létrehozni. Persze a gondok ismerősek, sok minden nem volt előre látható. Befejezésül még egy megjegyzésem lenne elsősorban ellenzéki képviselőtársaimhoz. Gyerekkoromban én is azt hittem, hogy a fák csinálják a szelet. Mint vala mi óriási legyezők hajlonganak előrehátra, és mozgatják a levegőt. Hát aztán később megtudta az ember, hogy a fák csak hajladoznak a széltől, nem ők mozgatják a szelet. Mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy nem a pénzügyminiszter, nem a kormány, nem is ez a kormányfrakció fújja a passzátszelet. Nem mi teremtjük azokat a körülményeket, amelyek között kormányozni kell. Nem mi vagyunk azoknak a kényszerintézkedéseknek a jókedvű kitalálói, amelyeket végre kell hajtani, amelyeket meg kell hozni. Én azt hiszem, ho gyha ez a minimális belátás megvan, akkor az ellenzéki kritika nem arról szól, hogy csak ezen a csúnya kormányon múlik, hogy mi már nem vagyunk holnap Isten kalapján a bokréta. Ha ez a minimális belátás megvan, akkor olyan kritikákat hallunk, amelyek valób an kritikák, amelyek valóban érthetőbbé teszik a tvnézők, a hallgatók előtt, hogy milyen problémák és milyen alternatívák lehetségesek. Én mindig nagyon örülök az ilyen kritikáknak, néha szinte meghatódom, mert sajnos ritka. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Soron következik Rott Nándor, a Független Kisgazdapárt részéről, őt követi majd Ivanics István, a Kereszténydemokrata Néppárt képviseletében. Megadom a szót Rott Nándor képviselő úrnak. DR. ROTT NÁNDOR (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról, továbbá az egészségügyi hozzájárulásról, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finansz írozásának változásával összefüggő törvénymódosításokról T/3212., 3213. és 3214. szám alatt benyújtott törvényjavaslatok általános vitájának első körében súlyos kritikai észrevételek merültek fel hosszú sorban. A legsúlyosabb bírálatot az Országgyűlés szoc iális bizottsága tette, amely az adott kérdés szakbizottsága és amely többségi határozatával a törvényjavaslatot általános vitára alkalmatlannak minősítette, egyszersmind indítványozta, hogy a kormány vonja vissza. Azt hiszem, ezt a szakmai bizottsági észr evételt a kormánynak valóban meg kellett volna már idáig is fogadnia. Az eddigi vita során nyilvánvalóvá vált, hogy a kormány a társadalombiztosítás végső soron állami költségvetést terhelő hiányát kívánta ezzel a törvénycsomaggal megszüntetni. Az előterje sztő pénzügyminiszter szerint a jövedelemeltitkolás és ezzel a feketegazdaság korlátozása is cél volt, és ezen a réven szándékoztak többletforrásokat teremteni az Egészségbiztosítási Alap krónikus és egyre növekvő hiányának pótlására és megszüntetésére. A törvényjavaslat ellenzéki bírálóinak nagyon is nyilvánvaló magyarázata szerint az Alkotmánybíróságnak a többletszolgáltatás nélküli járadékemelés alkotmányellenesnek minősítő ítélete adhatott ötletet és késztetést, hogy adószerűvé varázsolják át a forrásn övelést, és ezzel szinte kínálkozott állampolgári joggá átformálni az egészségügyi ellátást, ami egyben népszerű indokolásképp is felhasználható volt. Ez a furfangos látszatot keltő kerülő út azonban előre nem látott vagy figyelemre nem méltatott, de súlyo s problémákat támasztott. Így mindenekelőtt azt, hogy az adószerű kezelés és az