Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 16 (212. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
1466 ellená llást tudja tanúsítani valamennyi komoly fajsúlyú, érdekkel rendelkező csoporttal, illetve érdekkel szemben. Ez az egyik kérdés, a társadalombiztosítás stabilitása. A biztosítottak érdekei feltétlen igénylik, hogy egy olyan önkormányzat legyen, amelyik akk or okoz problémát igazán, ha teszi a dolgát. Minden ellenkező híresztelés ellenére az elmúlt három évben a dolgát is tette, tehát megnehezítette a mindenkori pénzügyminiszterek, a kormányok és természetesen a parlament dolgát. De hát, azt hiszem, hogy ebbe n a kérdésben, amelyben kompetens, ez a dolga. A másik dolog az önkormányzatisággal kapcsolatban egy modern állam mindig túlterhelt, iszonyúan túlterhelt olyan feladatokkal, amelyek mint társadalmi követelés jelennek meg vele szemben, képtelen minden probl émát és feladatot maga kezelni. Ezért jönnek létre a társadalomban olyan viszonylag autonóm alrendszerek, ahol a problémamegoldást és az alapvető döntéseket ezek az autonóm alrendszerek vezérlik, vagy a konfliktusok egy részét átvállalják, a kormány vállár ól leveszik a terheket. Természetesen az első években vagyunk, amikor éppen ezek körül a kérdések körül vannak konfliktusok, a kormánynak nem csökkentek a terhei, a parlamentnek nem csökkentek a terhei, de hosszú távon remélhető ez a folyamat, ahol kikris tályosodnak a szerepek, a feladatok és többékevésbé túljuthatunk azokon a válságokon, amelyek ma jellemzik a kormány, a parlament munkáját, az egész társadalmat. A második kérdés, amiről szólni szeretnék, a hozzájárulás minimuma. A törvénytervezet mellékl eteiből tájékozódhattunk, hogy nemzetgazdasági szinten a foglalkoztatottak 28 százaléka 34 600 forint alatt keres, tehát az ő esetükben a 13 százalék, de legalább 4500 forint, ez több mint 13 százalék. Ezt sokan elmondták, én nem akarom mondani, hogy ez ös szességében sok milliárdos többletterhet jelent azoknak a munkaadóknak, munkáltatóknak, akiknél az alacsonyabb keresetűeket foglalkoztatják. Nem azért alacsony a keresetük, mert ezek a munkaadók gonoszabbak, mint máshol, ahol tö bb a kereset, hanem ilyen a helyzetük, ennyi bérköltséget viselnek el ebben a pillanatban ezek az ágazatok, nagy valószínűséggel mondhatjuk ezt. Azt mondja az előterjesztő: igen, ismerjük ezt a problémát, de két dolgot vegyünk figyelembe. Egyrészt jövőre l esz egy átlagosan 17 százalékos béremelés, és abban a pillanatban ezek az alacsony keresetek már lényegesen magasabbak. Kettő: mi biztosítottunk egy 400 millió forintos kompenzációs keretet, amit a Munkaerőpiaci Alaphoz tettünk hozzá, és pályázat útján a problémák kezeléséhez hozzá lehet jutni ezekhez a pénzekhez. Egyrészt a béremelésekkel kapcsolatban az a tapasztalat, hogy ott nagyobbak a béremelések, ahol egyébként is sokkal magasabb a bérszínvonal; ott a legalacsonyabbak a béremelések évről évre - az e lső félévben is, ezt mutatják a számok , ahol a legalacsonyabb a bérszínvonal. Ma már az egyes ágazatok, illetve alágazatok között háromszoros a különbség, ha az átlagbéreket nézzük. De az alágazatokon vagy ágazatokon belül is legalább ekkora, ha nem még nagyobbak a különbségek. Ezek a különbségek, ezek a differenciák nemcsak a meglévő átlagbérben, hanem a bérfejlesztési lehetőségben is éppen a legrosszabb helyzetűeket hozzák a következőkben is rossz helyzetbe, tehát ez a fajta többletteher ott marad azokn ak a munkáltatóknak a nyakán. Ez a többletteher továbbra is több milliárdos, esetleg több tízmilliárdos, amivel szemben áll a 400 millió forintos kompenzálási keret. Persze a Munkaerőpiaci Alap nagyobb, onnan át lehet csoportosítani, de én azt hiszem, ez újabb problémákat indukál, tehát alaposan meg kell gondolni, hogy vajon ezeknek a problémáknak a kezelésére felkészültünke. Az az állítás, amely szerint nagyon sok olyan munkaadó van, aki minimálbérrel jelenti be a munkavállalóját, és zsebből fizet, és a járulékos adóterhek a minimálbérhez igazodnak. Ez rendkívül igazságtalan. Nyilvánvaló, hogy ez éppen ott lehetséges, ahol egykét, néhány dolgozót
