Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 16 (212. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
1464 aki mindennemű társadalmi szolgáltatásról lemond és tudomásul veszi, hogy itt csak az adózás egy új fa jtájáról van szó. (9.30) A törvényjavaslatban foglalt intézkedések további körét képezik azok, amelyek a járulékalap szélesítését célozzák. Itt tulajdonképpen az a lényeg, hogy a járulékfizetésbe bevonják mindazokat a tételeket, amelyek korábban mentessége t élveztek. Így például a munkáltató által nyújtott étkeztetést. Az általa fizetett albérlet, illetve szállásdíjat. A munkába járással kapcsolatos költségtérítést. Az elvégzett hatásvizsgálatok szerint ez a csekély módosítás önmagában olyan hatású, mintha három százalékkal emelték volna a járulékot. Ezek után a másfél százalékos csökkentés kifejezetten szemfényvesztés. A járulékfizetési rendszer tervezett átalakításának alapján végső soron az az elképzelés vezette a hivatalt, hogy a munkáltatói járulékfize tés alapja egyezzen meg a személyi jövedelemadóalappal, és szűnjön meg minden korábbi kedvezmény. Ha valóban ezzel a logikával gondolkodnak, egyáltalán nem érthető, hogy akkor miért tartották fenn a járulékfizetés felső határát. Hol itt a társadalmi igazs ágosság? Az alacsony jövedelmű állampolgár már minden fillér után adózik. Ugyanakkor a magasabb jövedelem védettséget élvez. Így a járulékfizetési kötelezettség felső határának megemelése sem logikus, s a Független Kisgazdapárt szerint elvetendő. Összesség ében: a most benyújtott törvényjavaslat nem más, mint a társadalom terheinek újabb növelése. A kormányzat, amely képtelen a társadalombiztosítás költségeinek ésszerű racionalizálására, és nem hajtotta végre az alapoknak fedezetet nyújtó vagyonjuttatást, mo st a problémát ismét átsöpri a társadalom asztalára. Sajnos, az adott körülmények között előre megjósolható, hogy ez a lépés sem fogja megoldani a társadalombiztosítás anyagi gondjait, és jövőre ismét újabb ötletekkel számolhatunk. Köszönöm, hogy meghallga ttak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Soron következik Götzinger István, a Magyar Szocialista Párt részéről, őt követi majd Rott Nándor képviselő úr, a Fü ggetlen Kisgazdapárt részéről. DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm a szót. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megadom a szót. DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Képviselőtársaim! Hathét évvel ezelőtt, amikor megpróbáltuk felbecsülni, hogy milyen feladatokat k ell megoldania a rendszerváltás, rendszerváltozás kormányainak és parlamentjeinek, akkor a honi és külső szakértők egyöntetűen állították, hogy a legnehezebb és legkeservesebb feladatok egyike az államháztartás reformja, és ezen belül is elsősorban a társa dalombiztosítás reformja. A feladatok nehézségeire, szinte abszurd voltára utalt az akkoriban gyakran hallott mondás, hogy ez az egész olyan, mint amikor a halászléből kell újra akváriumot csinálni. Miért olyan keserves ez az egész feladatcsomag, amit álla mháztartási reformnak nevezünk? Egyrészt azért, mert az átalakulási folyamat mérhetetlenül sok érdeksérelemmel jár, alapjaiban érinti a mindennapi életünket, az egész társadalom, mindenki mindennapi életét, és a változásoknak nagyon sok a vesztese, legaláb bis rövid távon, belátható időn belül a többség vesztes. Másrészt azért, mert egy ilyen átalakuláshoz mérhetetlenül sok pénz kellene. Sok pénz kellene ahhoz, hogy elviselhetőbbek legyenek az átalakulás terhei, és sok pénz kellene magának a feladatnak a meg oldásához.
