Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 16 (212. szám) - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat, valamint az egészségügyi természetbeni ellátások finanszírozásának változásával összefüggő törvénymódosít... - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
1463 szolgálná, de ez a törvényj avaslat egyáltalán nem erről szól, hanem azt célozza, hogy a társadalom pénztárcájából további összegeket elővarázsoljon. Ez a megoldás annál különösebb, hiszen az előzetes híresztelésekben az szerepel, hogy a nagyszerű reformlépések hatására már olyan jól állunk, hogy lehetővé válik a járulék csökkentése a munkaadóknál. A kormányzatot, úgy látszik, sokkolták a társadalombiztosítás 1995. évi, éppen a tegnapi, illetve a tegnapelőtti napon befejezett értékelésével kapcsolatos felszólalások, illetve a már láts zó 1996. évi jelentős hiányok, mert a törvényjavaslat ismét tükrözi a kapkodás és a végiggondolatlan elképzelések jegyeit: mint annyiszor, nem az ok és célszerűség, a szociális érzék, hanem a mindenáron megvalósuló pénzbeszedés vezette a kidolgozókat. Ez m ár a törvényjavaslat 1. §ából kitűnik. A törvény eredeti megfogalmazása szerint a bedolgozó és a megbízási jogviszony alapján dolgozó nem fizetett járulékot, ha a havi keresete nem érte el a minimális bér 60 százalékát. Az új szabályozás szakít ezzel. Nem érdekli, milyen alacsony jövedelemről van szó, fizetni kell. Ennek a döntésnek kettős hatása lesz. Egyrészt azok a vállalkozások, amelyek az ennyire alacsony bérű embereket foglalkoztatták, igyekeznek majd jelentős részüket leépíteni, költségeik csökkenté se végett. Másrészt óhatatlanul nőni fog a legális foglalkoztatás helyett a feketegazdaságban való alkalmazás, hiszen éppen ezt a kategóriát szinte lehetetlen ellenőrizni. De hasonló a folytatás is. Többek között járulékfizetésre kötelezővé teszi a társash ázak közös képviselőit és az önkormányzati képviselőket is. Aki kicsit is ismeri a társasházak zömének nehéz helyzetét Budapesten, de vidéken is, az pontosan érzékeli, hogy a közös költséget fizető emberekre újabb terhet raknak. A súlyos pénzügyi nehézsége kkel küzdő önkormányzatok számára sem örömhír, hogy képviselői tiszteletdíja után is fizethetik a járulékot. Ahogy mondani szokták, ez már csak hab a tortán, hogy az új szabályozás a szerzői jogvédelem tartozó esetek kifizetett szerzői díj után is járuléko t követelnek. A járulékfizetés tényleges összegének ködösítése a 10. §ban kezdődik. A törvény alkotója ugyanis azzal a meglepő ötlettel áll elő, hogy nagyvonalúan 18 százalékról 3,5 százalékra csökkenti a munkáltató által fizetendő egészségbiztosítási jár ulékot. A munkáltatók oldaláról nézve ez már valóban jelentős csökkenés lenne, így még azt is el lehet viselni, hogy a javaslat szerint már az adózott eredményből fizetett osztalék után is járulékot kell fizetni. Arról viszont csak az indoklás tesz rövid e mlítést, hogy ugyanakkor megjelenik egy új járulékfajta, az egészségügyi hozzájárulás, amelynek mértéke az egészségbiztosítási járulékkal azonos számítási alapon 13 százalék. Így már kevésbé szép a kép. Hiszen a járulék csökkentése már csak 1,5 százalék. D e mire volt jó az új hozzájárulás bevezetése? Hiszen ez további elkülönített adminisztrációt igényel. Elkülönítésre, új törvény alkotására éppen a már említett ködösítés miatt volt szükség. Egyszerűen a járulék mértékének csökkentésével nem lehetett volna elérni, hogy a csökkentés mellett is többet fizessen a vállalkozó, mint korábban. Ez a megoldás azért elfogadhatatlan, mert ismert, hogy ismét a legalacsonyabb jövedelműeket érinti, drágítja az olcsó munkaerőt, illetve lényegesen rontja a kisvállalkozások helyzetét. Az egyik oldalról a kormányzat ösztönzi a munkanélkülieket, hogy vállalkozzanak, a másik oldalról viszont növeli a terheket. Mivel a kötelezően fizetendő összeg jelentős emelése éppen azokat érinti, akik nem vagy alig rendelkeznek jövedelemmel. Valószínű, hogy a vállalkozások között valóban vannak olyanok, amelyek megpróbálnak kibújni a járulékfizetési kötelezettség alól, de semmiképpen sem lehet itt az a megoldás, hogy kényszerintézkedéssel a tisztességes többséget is megkárosítsuk. Tudat alatt a jogszabály alkotója is érezhette, hogy itt valami nagy igazságtalanság történik és sokak számára az új szabályozás súlyos terhet fog jelenteni, mert engedményt is tesz: az egészségbiztosítási járulékból 1 százalékot megtakaríthat az az egyéni vállalkozó, aki lemond a táppénzről, a terhességi gyerekágyi segély igénybevételéről. Ezek után már csak az hiányzik, hogy adjanak még 1 százalék kedvezményt annak,
