Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 14 (210. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KISS JÓZSEF (MSZP):
1277 alkotmánybírósági döntés 12 milliárdot okozott mint bevételi hiányt, a kintlevőségek behajtásának elmaradása a tervezethez képest 5 milliárdot, míg a járulékbevétel elmaradása közel 20 milliárdot. (21.20) Azért mondom, hogy nem ugyanazok a számok jönnek ki, mert ebből 37 jönne ki, és az ötmilliárd gyógyszertúlköltéssel együtt már 42 lenne, ha összeadnám, de ezek durva kerekítések, a nagyságrendet jelzik. És én ezek közül a kérdések közül - kiadási többlet csak ott volt, a gyógyszer, gyógyászati segédeszközoldalon - egy olyan elemre szeretném fölhívni a figyelmet, amelyik nem szerepel ebben a számsorban, és ez az elem a megtakarítás. Ebben az évben az egészségbiztosítási önkormányzat, és ez nem a kormány felelőssége közvetlenül, de közvetve igen, és talán közvetve még lehet, hogy a parlamenté is, de direktben az önkormányzat f elelőssége, a gyógyítómegelőző kasszából, amelyikkel az egészségügyi ellátásokat finanszírozza, közel kétmilliárdos megtakarítást ért el. Hogyan érhető el ez a megtakarítás? Úgy, hogy fél év eltelt úgy, hogy a '94es bázis plusz 5 százalékon finanszírozta valamennyi intézményét és ágazatát ez a kassza, és a továbbiakban pedig az következett be, hogy hiába volt már elfogadott költségvetés, a féléves alulfinanszírozottságot nem kompenzálta a második félévben az önkormányzat, hanem fenntartott egy alulfinansz írozottsági rendszert, amit én életveszélyesnek tartok. Két okból. Mert ezért pénzügyi szempontból csak dicséret járna ugye, mert csökkentem a kiadásokat, elviekben csökkentem a várható hiány mértékét, de ez az oka, valószínűleg a kiindulópontja annak a ma hatmilliárdos kórházi konszolidációs igénynek, és annak a színvonalbeli romlásnak, amit ma már egy kórházba bekerülő valamennyi beteg érez. Innentől kezdve nagyon óvatosnak kell lenni az egyébként is szűkre szabott költségvetési keretekkel való takarékosk odással és megtakarításokkal. Ha persze ez hatmilliárdba fog kerülni valakinek, amikor ezt kompenzálja, akkor ez nem tűnik gazdaságilag se egy jó üzletnek, illetve annak jó, aki közben azért kamatokat szed ezekért az akkora hiány fedezésére felvett hitelek ért. S az ágyszámcsökkentés is itt jelenik meg. Hogy valódi megtakarítás persze nem érhető el. Miért? Mert azon az osztályon fölszívta a hiány finanszírozottsága. Nem mondtuk, hogy az ágyszámcsökkentésből ágazati színtű megtakarítás lesz. Ha az ágyszámcsök kentés nem intézménybezárást jelent, akkor igazából még azt sem jelentheti, hogy az intézmény szintjén megtakarítás lesz. Valószínűleg az, hogy az ágyszámcsökkentés elsősorban a papírágyakat szüntette meg, ugye akkor az nem jelent megtakarítást, de ha való s ágyat is érintett, akkor is ezt a megtakarítást az egyébként alulfinanszírozott rendszer mint egy szivacs fölszívta. Tehát nem is volt érzékelhető nyilvánvalóan. S most a másik kérdésről szólnék néhány szót, ez a 20 milliárdos járulékelmaradás. Ennyivel csökkent a tervezetthez képest, és ez korábban nem szokott előfordulni, mert általában a bérnövekményt nem tudtuk olyan pontosan megbecsülni, hogy a járulékbevételekben - a folyó járulékbevételekben - ekkora elmaradás legyen. S akkor bennem egy gondolat ve tődik föl, és ezért választottam ezt az éjszakai órát, és ezt a zárt kört ahhoz, hogy ezt elmondjam, mert ez a gondolat egy kormánypárti képviselő részéről talán eretneknek tűnik, amikor azt mondom, hogy vajon volte a Bokroscsomagnak hatása a járulékfize tésre. Hiszen valós hatása nem lehetett, mert minden ilyen intézkedést az Alkotmánybíróság megakasztott. De vajon biztos, hogy nem volt hatása a társadalomra? Biztos, hogy nem volt hatása a társadalomra a következő módon: a Bokroscsomagban megfenyegettünk egy kört azzal, hogy járulékoltatni fogjuk a tiszteletdíjakat és járulékoltatni fogjuk a honoráriumokat. S ez ráadásul egy olyan kör, ahol most szürkeállománnyal azért rendelkeznek, és a megfelelő utakat, törvényes lehetőségeket hamar megtalálják. Innentő l kezdve ebben a körben tömegessé vált az, hogy nem ilyen jellegű szerződésekkel, tehát tiszteletdíjra vonatkozó személyi szerződésekkel, hanem egyéni vállalkozóként vállalkozói szerződésekkel fedték le ezeket a tevékenységeket. Akkora mértékű volt ebből a személyi jövedelemként, illetve hogy van, a személyhez kötött joga, mi ez, nem ugrik be a szó, mindegy, tehát
