Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 14 (210. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
1271 tudomásul kellene venni, hogy az előirányzatok nem tervezhetők vágyak alapján. Ha feltételek nem adottak, ha a feltételek megteremtése érdekében nem születnek meg a szükséges intézkedések, előre biztosak lehetünk a sikertelenségben. A biztonságos tervezés egyik legfontosabb eleme a járulékbevételek megfelelő becslése. Itt a tapasztalatok szerint nincs jelentős eltérés a terv és a tény között. 1995ben viszont mégis j elentős hiány keletkezett. Az 1996. évi társadalombiztosítási költségvetési előterjesztés 1995 novemberében a következőket tartalmazta. Idézem: "Augusztus végéig az egész évre előirányzott rendszeres járulékbevételek 63,7 százalékához jutott hozzá az egész ségbiztosítás. 1994ben, amikor az éves előirányzatot meghaladták a tényleges járulékbevételek, ez az arány 63,6 százalék volt. A nehézséget abban látták, hogy nehezen volt prognosztizálható, hogy az adósságbehajtás hogyan alakul. A tervezés során a járulé kbevétel jelentős részét képezte a kintlevőségek behajtásából eredő 35,4 milliárd forint, amely az éves költségvetésben a rendszeres járulékbevételen túl jelentkezett." Ennek teljesíthetőségét erősen kritizálta már az Állami Számvevőszék szakvéleménye is. Annál is inkább, hiszen a korábbi években az így behajtott összegek - hiszen az adósságok beszedése normál működési folyamatok része - a rendszeres járulékbevételek között jelenleg mintegy ellensúlyozva az éppen keletkezett elmaradásokat. (Sic!) Az elkülön ített tervezés azt indokolta, hogy az elfogadott törvény értelmében az így behajtott összeg után 2 százalékos ösztönzési bevétel képződik. Ezek után a jelenlegi zárszámadás különös dolgot tartalmaz. A törvényben rögzített költségvetéssel ellentétben az úgy nevezett rendkívüli bevétel nem különül el a rendszeres járuléktól, az elszámolt összeg csak ebből tételként szerepel. Az indoklás harmadik oldalán a következő megállapítást olvashatjuk. Idézem: "A teljesülés bizonytalanságát fokozta, hogy a kintlevőségek behajtásából eredő rendkívüli bevétel az előirányzattal ellentétben, a járuléknyilvántartási rendszer merevségéből adódóan a rendszeres járulékbevételek és a társadalombiztosítási bevételekkel kapcsolatos egyéb bevételek megfelelő sorain jelent meg." Ez m agyarul azt jelenti, hogy a rendkívüli járulékbehajtás tényleges összege nem állapítható meg, de az éves tényleges járulékbefizetés sem. Érdekes megállapítás, hiszen a különösen jelentős anyagi ráfordítás a számítástechnika területén éppen a nyilvántartási rendszerek működőképességének biztosítását szolgálta. Természetesen manapság sok minden előfordulhat, még ez az eset is. Az 1995. évi költségvetési előterjesztéshez készült állami számvevőszéki vélemény azonban furcsa tényeket rögzít. Idézem: "Az OEP idők özben már hozott intézkedéseket a rendkívüli bevételek elkülönítésére, nyilvántartására. A Pénzügyminisztériummal egyetértésben még az egyszeri akcióhoz kapcsolódóan a megyei egészségbiztosítási pénztárak ellátási bankszámláihoz csatlakozó alszámlák megnyi tására került sor." Majd, miután az év végén a tartozást felmutató folyószámlákról a járulékbefizetőket értesítették, rendelkeztek arról is, hogy az alszámlákra kell teljesíteni minden, a tartozások rendezésére történő befizetést. Mindebből az következik, hogy teljes mértékig beigazolódtak azok az aggályok és figyelmeztetések, amelyek óvtak a behajtási ösztönzésnek ettől a módjától. Egyben az is tény, hogy a költségvetési zárszámadás jelen formájában nem fogadható el, illetve alapos vizsgálatra volna szüksé g annak érdekében, hogy megállapítható legyen, valójában mi történt. Mindenesetre a kimutatott összeg után az OEP az ösztönzési bevételt gondosan felvette. A költségvetési zárszámadás bevételi sorait vizsgálva mindenesetre érdekes, hogy az egyéni nyugdíjjá rulékbefizetések az 1994. évi szintet sem érték el. Ilyen még nem fordult elő a korábbi években, az elmaradás pedig egyenesen rendkívüli. Az 1995. évi társadalombiztosítás csődje így a bevételi oldalon következett be. A kiadásoldalon gyakorlatilag a terve zett költségek realizálódtak. Jelentősebb túllépés az Országos Egészségbiztosítási Alapnál következett be a gyógyszertámogatás, a gyógyászati segédeszköztámogatás és a táppénzek területén. A gyógyszertámogatás növekedésénél elfogadható a törvényjavaslat i ndokolása, hogy a kormány által elhatározott nagymértékű forintleértékelés és a vámpótlék hatására valóban drasztikus volt a gyógyszerek termelői áremelkedése. (20.50)
