Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 14 (210. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - VARGA LAJOS (MSZP):
1254 adóeltitkolást végeznek. Mint mondtam, ez a feltételezés alapvetően megállja a helyét az én értelmezésemben is, ugyanakkor viszont az a következtetés, ami csak az árat vonja az elbírálás alá, és egyéb szempontokat nem vesz figyelembe, véleményem szerint a gazdálkodóknak az esetleges értékítéletét egyoldalúan befolyásolja. Mire gondolok itt? Természetes, hogy az adó szempontjából ez egy lényeges dolog, hogy az ár hogy alakul, ugyanakkor egy gazdálkodó - gondolom, töb ben vagyunk itt, akik erről a köznapi gyakorlatban meggyőződtek - nemcsak az alapján dönt egy szerződés megkötésénél, hogy adott esetben mi az ár, sokszor kénytelen egy vállalkozó - és a kapcsolt vállalkozásban is lehet ilyen kényszer - egyszerűen azért ki sebb összeggel, kisebb áron, alacsonyabb áron, mondjam azt, hogy szinte az önköltséghez közelítő áron szerződést kötni, mert egyszerűen bízik abban, hogy az elkövetkezendő időben jobb pozíciói lesznek, és adott esetben úgy gondolja, hogy feltétlenül azt a jól kvalifikált szakerőt, ami rendelkezésére áll, átmenetileg meg kell tartani egy hónapra, két hónapra, és utána a következő időszakban áthidalva ezt az időt, már jobb pozíciókkal is köthet szerződést. Tudom, hogy az adótörvényeknek nem igazán feladata, h ogy szociális vagy éppen foglalkoztatáspolitikai problémákat oldjon meg, ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez sem elhanyagolható kérdés egy vállalkozás életében, hogy rövid időre lehessenek ilyenfajta megfontolásai is. Itt felhívnám arra a figyelmet, hogy ez v alahol nem egészen jó megoldás, hogy csak az árat vonja vizsgálat alá, és az egyéb szempontokat - például azt, amit itt felhoztam - azt teljesen figyelmen kívül hagyja. Ezen kívül pedig van még egy dolog, ami már megint a praktikum oldaláról jön elő ebben a témában, az pedig úgy szól, hogy adott esetben azt a vállalkozást bünteti, amelyre, úgymond, rákényszeríti a másik, a kapcsolt vállalkozásban a nagyobb súllyal, a tulajdonnal rendelkező vállalkozás, hogy áron alul kössenek szerződést. Ennek ellenére ez, amelyik alapvetően nem érdekelt abban, hogy ő áron alul kössön szerződést, mégis ő viseli a következményeit, az ő mérlegében lesz majd korrigálva ez az összeg, és gyakorlatilag előfordulhat az a szélső eset, hogy ugyan nullszaldós a mérlege, ugyanakkor vis zont az adóhivatal megállapítja, hogy kapcsolt vállalkozás miatt többletadó befizetésére lesz kötelezett, és gyakorlatilag veszteségbe megy át azzal, hogy éppenséggel ezt az adót ki kell majd neki fizetni. A másik oldalról ennek a kapcsolt vállalkozásnak v iszont van egy érdekes vetülete, amely a korábbi években, vagy a korábbi törvényben, '96os érvényes törvényben is benne volt, hogy adott esetben a külföldi partner - tulajdonos, inkább így mondom - szolgáltatásait eddig egy meghatározott korláttal lehetet t elszámolni a költségek között. Ez gyakorlatilag most kikerült a törvényből, tehát a külföldi vállalkozó, úgymond, gyakorlatilag ilyen szerződésekkel, tanácsadással, vagy egyéb hasonló szerződéssel korlátlan mértékben köthet a tulajdonában lévő céggel sze rződést, és tulajdonképpen adófizetési kötelezettség elől elvonhatja tulajdonképpen a nyereségadót. (19.20) Én úgy gondolom, hogy ezt a két témát itt egyensúlyba kellene hozni, és talán jó lenne ezt végiggondolni mé g egyszer. Erre vonatkozóan módosító javaslatot fogunk beadni, és remélem, hogy megfelelő megértést - természetesen megfelelő vita után - e területen ki fogunk tudni alakítani. A következő ilyen téma, amit nem egészen értek - és őszintén megmondom, választ sem kaptunk eddig még rá , az a szakmunkástanulók gyakorlati képzésével kapcsolatban megfogalmazott két pont vagy alpont, ami azt mondja, hogyha az iskolával köt szerződést a munkáltató gyakorlati képzésre, akkor 3000 forintot írhat le gyerekenként vagy tanulónként, amennyiben a tanulóval közvetlen tanulószerződést köt, akkor 6000 forintot. Nem egészen értem, hogy miért van ez a különbözőség, és főleg azt nem értem, hogy ha egy iskolának a biztonságát teremtjük meg azzal, hogy a gyakorlati képzés megvan, és nem különkülön minden gyereknek kell majd futni azután, hogy egyéni szerződést kössön, márpedig ebben az esetben az lesz az érdeke minden vállalkozásnak - ne legyen kétség felőle , a nagyvállalatoknak is ez lesz az érdeke, hogy egyénileg kössön szerző dést a tanulókkal, akkor már 6000 forint.
