Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 14 (210. szám) - Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÓNYA IMRE (MDNP):
1250 ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Kónya Imr e képviselő úrnak, Magyar Demokrata Néppárt. DR. KÓNYA IMRE (MDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Talán nem meglepő, hogyha én is lényegében azokkal a kérdésekkel fogok foglalkozni felszólalásomban, amellyel az előbb Mészáros István, a szabaddemokraták képviselője foglalkozott, hiszen valóban ezek a lényeges csomópontjai a mostani illetéktörvény módosításának. Úgy gondolom, a hangsúlyok némileg mások lesznek tekintettel arra, hogy én egyáltalán nem érzékelem, hogy ebben az illetéktörvényben jelentős pozi tív változások lesznek, vagy vannak ebben a módosító javaslatban. Ugyanakkor úgy érzékelem, hogy azok a változások, amelyekkel kapcsolatos óvatos kritikát Mészáros István is megfogalmazott, igencsak aggályt keltőek. Ezen túlmenően pedig föl szeretném hívni majd a figyelmet még egy olyan pontra, amiről az előttem szóló nem beszélt, de amit a magam részéről rendkívül aggályosnak tartok. Mindenekelőtt a bírósági illetékeknek a módosításával szeretnék foglalkozni, nevezetesen arról szeretnék itt beszélni, hogy a bírósági illetékek esetében az illetékminimumot rendkívül drasztikusan emeli fel a törvényjavaslat. Számos olyan illetékfajta van, ahol négyszeresére emeli ezt a minimumot. Az indokát megadja a törvényjavaslat indokolása. Arról beszél - és ezt aligha leh et vitatni , hogy 1993ban került sor a bírósági eljárási illeték átfogó felülvizsgálatára, és az akkor megállapított illetékminimumok időközben elértéktelenedtek, miközben - és ez a dolog lényege, azt hiszem - a bírósági ügyek száma, és ezzel egyidejűleg a bíróságok személyi és dologi kiadásai tovább növekedtek. Abból az indokolásból kétfajta ok hámozható ki. Az egyik az, hogy a bíróságok terhei, az ügyek száma, a személyi és dologi kiadások növekedtek. Tehát akkor szükséges az illetékekben is ehhez plusz forrást keresni azoktól, akik a jogszolgáltatást igénybe veszik ugyanezen bíróságoktól. Magyarul: a bevétel növelése az elsődleges cél. Ez az egyik része, ami az indokolásból kiderül. A másik része az, hogy vajon nem lehetnee esetleg az illetékekkel is - bár ezt nem mondja ki az indokolás - elérni azt, hogy az ügyek száma valamelyest csökkenjen. Úgy érzem, és először ezzel a másodikkal szeretnék foglalkozni, mintha ez lenne az elsődleges indoka ennek az emelésnek, hiszen a minimumot emeli, miközben a száza lékos értéket változatlanul hagyja. És - ami nagyon lényeges, szembeszökő és szembetűnő - a maximumot is változatlanul hagyja. Miről szól ez a történet? Arról szól, hogy például a polgári peres ügyeknél az eddigi kétezerről ö tezerre emeli a kifizetett minimumot. Az gyakorlatilag azt jelenti, hogy a 33 333 forinthoz képest a 83 333 forintnál érjük most már el azt, ahol a 6 százalék eléri az egyébként kifizetett minimumot. Magyarul, hogy érthető legyen: aki 83 333 forintnál keve sebb ügyértékű pert indít, annál a 6 százalékos értéknél magasabb illetéket kell annak befizetnie. Miközben a maximumot, a 750 000 forintot változatlanul hagyja, holott az inflációnak nyilvánvalóan a maximumra, a 750 000 forintra is kihatással kell lennie. Tehát ha csak a bevétel a megnövekedett ügyszámmal, a bírósági terheléssel és kiadásokkal kapcsolatos igénynövekedés teszi indokolttá, hogy nagyobb bevételre tegyünk szert az illeték következtében, akkor semmiképpen nem érthető, hogy miért csak a viszonyl ag alacsony ügyérték mellett perlőket sújtjuk, és miért a minimumot emeljük föl, miközben a maximumot változatlanul hagyjuk. Tehát valószínű, hogy itt egy másik szempont is érvényesül. Nagyon úgy érzem, hogy ez az a szempont, hogy próbáljuk meg elérni, hog y ne pereljenek lehetőleg. Tehát felemelem az illetéket, és olyan magas ez az illeték a kis perértékű követelést támasztók esetében, akik nagy valószínűséggel
