Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 14 (210. szám) - Denis Jacquat úr vezette francia nemzetgyűlés francia-magyar baráti tagozata tagjainak köszöntése - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DEMETER ERVIN (MDF):
1213 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Demeter Ervin frakcióvezető ú r, MDF. Megadom a szót. DEMETER ERVIN (MDF) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nagy bamba állam soksok Tocsikot foglalkoztat - üzeni a jogásznő a magyar közvéleménynek. No, nem az alkotmányügyi bizottság üléséről, aho l alkotmányos kötelessége lenne megjelenni - ebben állítása szerint egészségügyi állapota akadályozza , hanem az egyik napilap címoldaláról, mert neki most ott van kedve szerepelni. Ezek szerint még ezt is megteheti. Magabiztosságát bizonyára az a sokat é rő tudás - vagy hívjuk szakértelemnek - adja, amit a "piac" - és ezt szeretném hangsúlyosan idézőjelbe tenni - több mint 800 millió forintra értékelt. De milyen piac ez, és miféle piacgazdaság? Milyen piacgazdaság az, ahol az állami vagyonkezelő alkuszokat foglalkoztat jogerős bírósági ítélet végrehajtása helyett, aminek következtében a településeknek járó vagyon nem csekély része nem jut el az önkormányzatokhoz, sőt egyik bankszámláról a másikra vándorol? Az ÁPV Rt. jogsértő magatartásának a közvetítők a h aszonélvezői. Tocsik Márta azért juthat hozzá több mint 800 millió, az 1000. Ügyvédi Iroda pedig érvényes szerződései alapján akár egymilliárd forinthoz is, mert az ÁPV Rt. nem hajlandó végrehajtani a Magyar Köztársaság bíróságának ítéletét, és az önkormán yzatokat kormányzati erőpozícióból megalázó alkudozásokra kényszeríti. Eredményét tekintve a maffiapiacgazdaság kereteit építi ki a kormány ezzel a magatartásával. Nem elhanyagolható meglátásunk szerint az a tény sem, hogy a két legnagyobb összegű sikerdí j részese, illetve várományosa, Tocsik Márta és az 1000. Ügyvédi Iroda kiválasztása pályázat mellőzésével történt. Néhány szóban az előzményekről. Az állami vállalatok gazdasági társasággá történő átalakulásakor a belterületi földérték 50 százaléka a helyi önkormányzatokat illeti meg. Ennek számítási módja 1989 és 1992 között alakult társaságok esetében vitát eredményezett, mert a '89. évi XIII. törvény, az az ominózus átalakulási törvény nem adott egyértelmű választ erre a kérdésre. Az akkori állami vagyon kezelő, az ÁVÜ a számítása szerinti járandóságot adta ki, amit a települések számukra kedvezőtlennek ítéltek, és a vagyoni vita eldöntése érdekében bírósághoz fordultak. 1994. második felétől 1995. első feléig bezárólag az ÁPV Rt. terhére számtalan jogerős bírósági ítélet született. (15.40) Ezt követően az ÁPV Rt. felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, aki ezt a kérelmet elutasította. Ettől a pillanattól kezdve egy jogállamban semmilyen mentsége nincs az ÁPV Rt.nek. A Magyar Demokrat a Fórum véleménye szerint az ÁPV Rt. és az önkormányzatok között kierőszakolt botrányos egyezkedések következményeiért a kormányt terheli felelősség. Az alkotmányügyi bizottság múlt heti bizottsági ülésén meghallgatása során a privatizációt még jelenleg is felügyelő Suchman Tamás tárca nélküli miniszter elmondta, miszerint három alkalommal hívta fel kormányülésen a figyelmet az ÁPV Rt. kötelezettségeinek a rendezésére, és az ezzel kapcsolatos kormányzati teendőkre. Külön kiemelte név szerint az előző és a j elenlegi pénzügyminiszterrel való személyes konzultációját. Elmondása szerint a kormány tisztában volt azzal, hogy a kötelezettségek rendezése kormányzati lépést igényel, csak a költségvetés megfelelő korrigálásával oldható meg, erre azonban az említett pé nzügyminiszterek - véleménye szerint - nem mutattak hajlandóságot. Suchman Tamás egy másik kérdésre válaszolva elmondta, hogy a szabaddemokrata belügyminiszter tudott róla, hogy ő, mármint Suchman Tamás, úgymond alkudós módszerrel fogja az önkormányzatok jogos, törvény szerint járó vagy bíróság által megítélt követeléseit lefaragni. A szabaddemokrata belügyminiszter és a kormány tehát belenyugodott abba, hogy az állam
