Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 9 (209. szám) - Az atomenergiáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
1194 e tekintetben hiányos, és a nukleáris kárfelelősségre vonatkozó magyar belső jog egyik legnagyobb fogyatékossága, hogy az engedélyes részéről nincs garantálva a kárfelelősségi összeg, a felső határ. Tehá t nincs biztosítva az, hogy engedélyes ezt az összeget egy esetleges baleset esetén a károsultak számára valóban ki is tudja majd fizetni. Ezt a problémát a modern piacgazdaságokban kétféleképpen oldják meg. Az egyik megoldás szerint az engedélyes köteles az általa üzemeltetett nukleáris létesítményre biztosítást kötni, s baleset esetén a biztosító gondoskodik a károsultak kártalanításáról, a másik változat pedig az, hogy az engedélyes köteles egy elkülönített pénzalapot létrehozni, és a károsultakat - ne a dj' isten! - adott esetben ebből az elkülönített összegből kártalanítják. A beterjesztett törvénytervezet mindkét megoldást elfogadhatónak tartja. A tervezet az engedélyes felelősségének felső határát balesetenként 100 millió SDRben határozza meg, ez körü lbelül 145 millió USAdollárral egyezik. Ez az összeg reálisnak tűnik mind a potenciális károsultak szempontjából, mind pedig a biztosítók szemszögéből, ugyanis hozzávetőlegesen egy ilyen nagyságrendű összeg az, melyre nézve a nukleáris biztosítók hajlandó k egyáltalán az engedélyessel még biztosítást kötni. Amennyiben a 100 millió SDR azonban nem elegendő valamennyi kártalanításra, úgy további 200 millió SDR kifizetését az állam közpénzekből, vagyis a költségvetésből fedezné. Az állami kötelezettségvállalás sal együtt adódó 300 millió SDR lényegében - vagyis 450 millió dollár körüli összeg - lényegében azonos azzal az összeggel, amelyet a nukleáris károkért való polgári jogi felelősséget szabályozó 1963. évi bécsi egyezmény jelenleg is folyamatban lévő felülv izsgálata során a delegátusok többsége a szerződésben részes államok belső jogában a kárfelelősség alsó határaként elfogadni javasolt. A kárfelelősségi kötelezettségek a termelt villamos energia költségét az ez évi árszínvonalon kilowattóránként mintegy öthat, esetleg hét fillérrel fogják megnövelni. Elhangzott a vita egy előzetes felszólalója szájából, hogy ez a meghatározott, maximum 300 milliós SDR nagyon alacsony érték, és ennek bizonyításául ő a csernobili baleset által előidézett károkat, illetve az arra fordított összegeket állította párba. (13.40) Azt kell mondani, hogy természetesen lehetőségeink közt jogunkban állna ezen összegeket feljebb emelni, de a dolognak nincs értelme, mert természetesen minél magasabbra emelnénk ezen összegeket, határössze geket, annál inkább emelné meg a villamos energia fogyasztói árát ez a biztosítási vagy rendelkezésre tartási kötelezettség, tehát valami normális kompromisszumot kell kötni mindenképpen a baleset előfordulhatóságának valószínűsége és az ezért normál körül mények közt vállalható anyagi áldozatok között. Abszolút biztonság nincs, de minél inkább törekszünk az abszolút biztonság megközelítésére, az természetesen annál drágábba kerül. A Központi Nukleáris Pénzügyi Alap ezen törvényjavaslat másik nagy újdonsága és igen jelentős fejezete. A jelenleg érvényes atomtörvény előírja ugyan, hogy a radioaktív hulladékok biztonságos tárolását meg kell oldani, de nem állapítja meg az ezzel kapcsolatos felelősségeket, és nem intézkedik a pénzügyi fedezetről. Tekintettel arr a, hogy például az atomerőmű esetében az erőmű leállítása után több évtizeddel fejezhető csak be annak leszerelése, továbbá a radioaktív hulladéktárolók biztonságát száz években mérhető időtartamra kell garantálni, az új szabályozás a kormány feladatává te szi a megfelelő szervezetek kijelölését e kérdések megoldására, és gondoskodik a csak erre a célra felhasználható, értékálló pénzügyi fedezet megteremtéséről, Központi Nukleáris Pénzügyi Alap létrehozásával. Ez a megoldás összhangban van a piaci viszonyok között atomerőműveket üzemeltető fejlett országok gyakorlatával. Manapság, a különféle alapok egyébként teljes mértékig indokolt és drasztikus leépítésének időszakát követően, tán megkérdőjelezhetőnek tűnik első pillanatra egy új alap létrehozása. A nukleá ris pénzügyi alap létrehozását azonban az atomenergia alkalmazásának objektív sajátosságai teszik elkerülhetetlenné. Nincs még egy olyan gazdasági tevékenység, amelynek lezárása relatíve
