Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. október 8 (208. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - FRANCZ REZSŐ (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
1115 IVÁNYI TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnö k asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy nagyon fontos a felnőttképzés, az átképzés ma, amikor elég nehéz megmondani egyáltalán azt is, hogy melyek azok a szakmák, amelyekre érdemes képezni. Minden munkavállalónak komoly esélye van - sajnos - arra, hogy élete során akár többször is pályát kell módosítania. Tehát a felnőttképzést, az átképzést igen fontosnak tartom, de legalább ilyen fontosnak tartom azt, hogy ne más, fontos céloktól kelljen elvonni pénzeszközöket ennek a támogatására. Szeren csére nincs is erre igazán szükség. Úgyhogy meg kell hogy mondjam őszintén, hogy én még a 0,2 százalékot is sokallom, és ehhez kapcsolódva egy kapcsolódó módosító indítványt be is adtunk, hiszen a foglalkoztatási célú pénzeszközökből a preventív jellegű ké pzés, átképzés támogatása megoldható, és egyébként is más formában kellene a saját munkavállaló részére történő képzés megszervezését támogatni, költségek elszámolhatósága, leírása révén. Úgyhogy mindenképpen azokkal értek egyet, akik az iskolai képzés szá mára védelmezik ezeket az egyébként nem túl bőséges kereteket. Köszönöm. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Francz Rezső képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. FRANCZ REZSŐ (MSZP) : Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képvisel őtársaim! Egy kicsit meddőnek találom a vitát. Én ugyan a 0,3 százalék mellett szeretnék érvelni a következő gyakorlati megfontolás alapján. Nem szabad szembeállítani a gyakorlati képzést az intézménnyel. Ugyanis a szakmunkásképzési alap felhasználásánál m eg kell adni azoknak a befizetőknek is a lehetőséget, hogy hozzájussanak, akik a saját praktikus okaik révén, egyáltalán a munkaerőmobilitást segítik elő. Most kell kitalálni valamely szakmunkásképző intézetben, hogy háromnégy év múlva milyen szakmunkásr a lesz szükség ott a környéken. Jellemző ránk, magyarokra, hogy valaki szert tett egy lakásra, egy munkahelyre, egy szakmára, és onnét akar nyugdíjba menni. Az idő folytán a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás megköveteli az átképzést. Következésképpen f olyjon az intézményekben az elméleti képzés, és legyen mód arra, hogy mind több munkahelyen adhassanak gyakorlati képzést. Mert az ott szerzett gyakorlatban a későbbiek folyamán sokkal inkább ott tudják hasznosítani. Tehát a gyakorlatnak azon körét ismerik meg, amely későbbi munkájukhoz feltétlenül szükséges lesz. Szeretném megjegyezni, hogy az elmúlt évek ellenére számos olyan szövetkezet van, amely megtartotta a gyakorlati oktatási helyet. Miért tette meg? (18.40) Mi érdeke fűződik azoknak hozzá, akik ma i is ezt fejlesztik, és pályáznak. Azt kell eldönteni, hogy a munkahelyeken végzett gyakorlati oktatást hátrányosabbnak tartjuke a laboratóriumi körülményeket megközelítő oktatáshoz. És egyáltalán, e támogatás "megfejési" lehetőségének tekintjüke csupán az oktatás ilyen irányú támogatását. Nem szabad a kettőt egymással szembeállítani, hanem azt ki kell hogy egészítsék. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Orosz István képv iselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy érdeklődéssel hallgatom a vitát, meg kell mondanom. Egyre szeretném azokat figyelmeztetni, akik az átképzés mellett érvelnek, illetve sze retnék megemelni ezt az összeget az átképzés javára.
