Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
995 Te rmészetes, hogy számos olyan jogfajta van, amelynek a gyakorlása nem is képzelhető el másként, mint közösségben. Mondjuk a sztrájkhoz való jog aligha azt jelenti, hogy én otthon maradhatok, vagy a vallásgyakorlás, hogy én otthon imádkozhatok. Tehát ezért n agyon helyes, hogy ezekről rendelkezni kíván a javaslat, de ne használjunk olyan kifejezést, amely bizonytalanságot okoz a nemzetközi életben. (Taps az MDNP és az MDF padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Mivel további felszólaló nem jelentkezett, a vita e szakaszát lezárom, és megnyitom a 7. pont vitáját, amely az országgyűlési határozati javaslatot új mondattal egészíti ki. Ez a következő: "Az Országgyűlés különös nyomatékkal hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a szerződés szövege és szerkezete egyért elmű értelmezést tegyen lehetővé, hogy ezzel elkerülhetővé és nyilvánvalóan fölöslegessé váljanak a szövegesen eltérő értelmezések." Kelemen András képviselő úrnak adom meg a szót, MDF. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Mivel az én javaslatom, rövid indoklással - úgy érzem - tartozom. Látszólag talán a szöveg fölöslegesnek tűnhet, ez a betét, azonban számos szövegrész megengedhetetlenül laza szövegezésű. Néha kifejezetten érthetetlen. Hadd hozzak rá néhány példát. Itt van például az az eset, amikor a szerződésszöve g a másik ország nyelveként jelöli meg a romániai magyar nyelvet. Vagy az, amikor az emlékműveket a másik szerződő fél történelméhez és kultúrájához köti a 13. §ban. Ezzel tagadván az erdélyi honos kultúrát. Az a vonatkozó szerződésrész, amikor riadtan ke rülve a kisebbség esetén a nemzetre vagy nemzetrészre történő utalást, olyan rossz kifejezéseket használ, mint a "faj". Tudvalevő, hogy az emberiség egy faj, és ezt csak a rasszisták tagadják, vagy olyat használ, mint etnikum, ami a magyar kisebbségre vona tkoztatva elég rossz megnevezés. A magyar politikai szóhasználatban legalábbis az etnikum az, amely anyanemzettel nem rendelkezik, csak nem akar arra utalni a szöveg, hogy a külhoni magyar kisebbségek magyarországi támogatásának jogosságát sem kívánják eli smerni, mint ahogy az a 14. §ban és a 15. § (2) bekezdésében szerepel. Valamint ugyanilyen jellegű probléma a 15. § (3) bekezdésben a nyelvhasználatot a hagyományos helységnevek anyanyelven történő használatában akarja megszabályozni. Ezzel szerződésileg akadályozza az anyanyelv fejlődését, hiszen a keletkező helységek és utcák eszerint kizárólag államnyelven nevezhetők el. Vagy ilyen a 15. § (10) bekezdésében foglalt kormányközi szakértői vegyes bizottság, ami nem tudván, milyen fából készült vaskarika, m ert a magyarukrán, a magyarhorvát és magyarszlovén kormányközi vegyes bizottság élén államtitkárok álltak, és így kormányzati hatalom és kormányzati szándék tudott megjelenni az intézkedésekben, az ellenőrzésekben. Nem akarom tovább részletezni, hiszen említettem az általános vitában történt felszólalásomban is egykét szóhasználatbeli anomáliát, amelyek kifejezetten zavaróak, amelyek a parlamentnek a szerepét csökkentik, mint a 24. cikk szövege, amint erre már utaltam, de utalhatnék még az 5. §nak a (3 ) bekezdésére, ahol a fogalmazás szintén pongyola, mert a nézetek kölcsönös megismeréséről beszél megismertetés helyett, utalhatok a 7. § (1) bekezdésére, ahol a szerződő felek meghatározzák azt, hogy kölcsönösen támogatják egymás integrációs erőfeszítését az Európai Unióban, a NATOban és a NyugatEurópai Unióban, amelyben nem tudom igazán, hogy tíz évre lehete garanciát előre vállalni, és hogy vajon nem ellentétese ez bizonyos EU- és NATOkritériumokkal. Tehát a fogalmazás itt is pongyolának bizonyul a politikai háttér ismeretében. Ugyancsak a 15. § egészen megdöbbentő abból a szempontból, hogy nincs értelme, vagy ha van, az rendkívül furcsa. A 15. § (11) bekezdése azt mondja, hogy a szerződő felek együttműködnek a nemzeti kisebbségek védelme nemzetközi keretének továbbfejlesztésében. (1.30)
