Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
993 közül egy végleg lezárult. Annak a lehetősége, annak a rem énye, hogy jogi alkuk során, kompromisszumok során azt a jogfejlődési utat bejárja, amelyiket Európa e kérdésben hozott jogalkotása és az európai országok egymással való küzdelme hozott. Ez lezárult. (Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Maradt számukra a következő lehetőség: vagy a felgyorsult asszimiláció és a neofita túlbuzgalom, vagy a szülőföldjükről, őseik szülőföldjéről való kiköltözés. Nem példátlan ez sem Románia történetében, tessék megnézni, az 195254ben még hár omszázezer németet számláló Románia német etnikuma ma 30 ezernél kevesebb. Árucikk is volt egy időben ez az etnikum. Biztos, hogy nem történik hasonló az ott élő magyarsággal? Félve kérdezem, nem percekben mérve, nem forintokban mérve a ráfordított gondola tokat és félelmeket. Mi marad, ha nem ezt az utat választják? Marad a radikalizálódás. Akkor valóban új boszniai szituáció alakulhat ki, mert nem lesz más választása az ott élő kétmillió magyarnak, és a történelem példát statuál arra napjainkban is, hogy e nnél sokkal kisebb etnikumok nem csak jogokat vívnak ki, hanem ha nem kapják meg ezeket a jogokat, véres harcokat folytatnak e jogok megszerzéséért. Ezért tartom én ezt a szerződést olyannak, amely szerződéshez az európai biztosítékokat, garanciákat oda ke ll építeni, hisz valóban nemzetek vesznek, nemzetek lesznek. De egy nemzetnek lemondani kétmillió emberéről, hogy az szabad választással dönthesse el történelmi és társadalmi jövőjének kérdéskörét, hogy szabadon dönthessen asszimiláció, kivándorlás vagy he lyben maradás és megmaradás között, azt egy anyanemzetnek nem lenne szabad ilyen kockázatos szerződéssel a véletlenre bíznia. Köszönöm szépen a figyelmüket, azzal a kéréssel, hogy pártolják módosító indítványunkat. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, MDF. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Dr. Dobos Krisztina és dr. Takács Péter módosító javaslata mélyen indokolt, ismervén a szerződéstervezetnek a szövegét, amelyben öt helyen is van olyan jellegű utalás, ami lényegesen gyengíti a benne foglalt eredményeket. Utalok arra, hogy a "belső rendelkezésekkel összhangban", a "belső jogszabályokkal összhangban", a "jogrendszer keretei között" jellegű fordulatok rontják a szerződé s szövegének az értékét. Könnyen úgy járhatunk, mint Szlovákiában, ahol utólag tovább korlátozzák a kisebbségi jogokat, és ahol ezek a kitételek előfordulnak, érdemes megfigyelni, hogy ezek milyen területei ennek a szerződésszövegnek. (1.20) Egyrészt vonat kozik a gazdasági együttműködés serkentésére, és tudjuk például azt, hogy még Szlovákiában is a magyar vállalkozóknak a hitelhez jutása milyen reménytelen helyzet, tehát van rá példa más területen. Ha ez a gazdasági együttműködés serkentését nem óhajtja ig azán erőteljesen megfogalmazni a két szerződő fél, ez kétségtelenül a gazdasági fejlődés gátját is jelenti, valamint a középrétegek kialakulásának lassítását. Vonatkozik továbbá ez a gyengítő, ez a megszorító fordulat az anyanyelv használatára a helyi ható ságokkal való kapcsolatban. És az oktatási, kulturális, vallási intézmények, szervezetek, egyesületek pénzbeli és egyéb támogatására, ahogyan az a 15. § (2) bekezdésében látható, valamint a levéltárak, könyvtárak és múzeumok kutathatóságára, mint a 12. § ( 4) bekezdésében látható, valamint a műemlékvédelemre, csak gondoljunk a Mátyásszobor sorsára a funari Kolozsváron, a történelmi emlékhelyekhez, a történelmi emlékekhez való hozzáférés lehetőségére, mint ahogy a 13. § (2) bekezdésében szintén ez a megszorí tó fordulat található. Öt ízben szerepel hivatkozás a belső jogszabályokra, ebből négy magyar történelmi kulturális vonatkozású, az ötödik pedig a magyar tőke esetleges megerősödését kívánja megakadályozni. Mind az öt esetben kiskaput nyit a román törvényh ozás számára, és a belső rendelkezéseket fölébe helyezi a szerződésnek, illetve a nemzetközi okmányoknak és szokásoknak, ez tehát szakmai hiba. Mert a
