Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DEMETER ERVIN (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
992 ellenzék ügyes vagy ügyetlen érveit elmondotta abbeli félelmében, amelyik kölcsönös a kormánykoalíció félelmével. Én sem a külügyi bizottság elnökétől, sem a külügyminisztertől, de még a miniszterelnöktől sem hallottam, hogy ennek a szerz ődésnek a pontjait európai értelemben, európai biztonsággal be fogják tartani mind a két oldalról. Márpedig Európa a kiszámíthatóság, az előreláthatóság és a biztonság. (1.10) A jog uralmának a térsége, ahová nagy lihegve igyekeznénk, szerződő felek, mindk etten. Amikor ezek az ellenzéki érvek elhangzottak a kormánykoalíció részéről, konkrétan Kovács László külügyminiszter úr részéről, Eörsi Mátyás, a külügyi bizottság elnöke részéről, Szabó Lajos Mátyás részéről, olyan fenyegetések hangzottak el az ellenzék nek címezve, hogy új Bosznia veszélyét idézi elő, területi módosítási vágyak izgatják, határrevízió, hogy a diplomácia azzal fenyegetett '94ben vagy azt olvasta az új külügyminiszter szemére, hogy Magyarország és Románia határvillongásban van, egyáltalán Magyarországnak területi igényei vannak. Én úgy hiszem, a nemzetközi hírszerző szolgálatok, a NATO, az Amerikai Egyesült Államok hírszerző szolgálata elég jól ismeri ahhoz a magyar haderőt és a magyar külpolitikai szándékokat, a magyar társadalmon belüli m ozgásokat, hogy ilyesmiket ne vágjon a magyar külügyminiszter fejéhez. De erről én nem akarok itt vitát nyitni. Csak egy szomorú emlék jutott eszembe. 183236ban ennek az Országgyűlésnek még a rendi jogelődjében fölmerült egy nemzet megmentésének a gondol ata, a lengyel szabadságharc után elkezdték a követek vitatni, miként lehetne Lengyelország megmentésén fáradozni, miként lehetne Lengyelországon segíteni. Metternich "percemberkéi" hasonló cinizmussal, amit ma az Országgyűlésben tapasztaltam - és nem ten nék itt párthovatartozáshoz senkit - hangzottak el a szavak, hogy nemzetek lesznek, nemzetek vesznek. Való igaz, a történelem adott erre példát már: nemzetek tűnhetnek el a történelemből és nemzetek megmaradhatnak a történelemben. De amikor nekünk saját n emzetünk létéért, saját nemzetünkhöz tartozó emberekért kell küzdenünk, akkor nem hiszem, hogy percekkel és forintokkal lehetne mérni az időt, és nem hiszem, hogy percekkel, forintokkal és mosolyokkal lehetne egymás gondolatait honorálnunk. A má sik, amit el kell még feltétlenül mondanom az érveim között, hogy a módosító indítvány mellett pártolást találjunk, az örökös Európára való hivatkozás. Miniszterelnök úr szájából négyszer is elhangzott, hogy "európai módra". Számunkra - ellenzékiek számára - Európa nemzetiségi kérdést rendező és a jogfejlődés során a nemzetiségi kérdésekre megoldást kereső válaszai akkor elfogadhatók, ha tiroli példát, ha finn példát, ha belga példát és hasonló történelmi jogi szituációkat hozunk elő. Ennél még fontosabb jo gi szituációkat is hozhatunk elő vagy kedvezőbbeket is, még tőlünk keletebbre is. De Európához tartozik a pozitív diszkrimináció is a nemzetiségi kérdések intézését és a kölcsönös szerződések megkötését illetően. Ebben a szerződéstervezetben én egyetlen il yen diszkriminációt, pozitív diszkriminációt sem találok. Pedig nem kellett volna jogfejlődéssel, európai tendenciákkal foglalkoznia sem a külügyérnek, sem a miniszterelnök úrnak, elég lett volna, ha a mi jogelőd parlamentünk 1868as nemzetiségi kérdését, nemzetiségi törvényét idézi fel, és mondjuk Dimény Lajos aláírása helyett az 1868as magyar nemzetiségi törvényt idézi, amelyik középszinten, vármegyei szinten engedte meg a közigazgatásban minden Magyarországon élő nemzetiséginek a szabad nyelvhasználatot . Legfelsőbb bírósági szintig engedte meg a szabad nyelvhasználatot az igazságszolgáltatásban, az egyházi oktatás terén a legfelsőbb szintig szabaddá tette a nyelvoktatást. Hadd ne soroljam azokat az eredményeket, mert látom, hogy a parlament unja, ha a ne mzet sorsával, nemzet jövőjével foglalkozó gondolatok és félelmek megfogalmazódnak. Egyetlen dolgot még. Ha mi az európai jogfejlődés szép eredményeit nem tesszük be e törvénytervezet biztosítékaként, ha meghagyjuk olyan formában a szerződésváltozatot, ami lyen formában a napilapokban megjelent, amilyen formában félhivatalosan a frakciókhoz megérkezett, milyen választása maradhat az erdélyi magyarságnak? Eddig négyöt választási lehetősége volt. Ezek
