Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
943 Szeretnék arra utalni, tisztelt képviselőtársaim - itt Tr ianonra több utalás hangzott el , nincs köztünk egyetlen ember, és őszintén remélem - ezt az egész magyar társadalomra mondhatjuk , aki ne tudná, hogy mennyire igazságtalan, mennyire szörnyű béke volt. De 1920ban írták alá, tisztelt képviselőtársaim, az óta eltelte 76 esztendő, és azért vegyük észre, vegyük figyelembe, hogy sajnos Magyarország hét szomszédja közül mind a hét nyertese Trianonnak. Ilyen értelemben tehát nincs olyan szomszéd országunk, amellyel majd jól együtt tudunk működni azért, hogy vala melyik szomszéd országgal, mondjuk Romániával szemben, szövetségeseket nyerjünk. Továbbá nincs egyetlenegy olyan szövetséges nagyhatalom, amely Magyarországnak a kisebbségi jogok józan érvényesítésén túli fellépését a Romániával vagy más országokkal szembe n támogatná. Egy szövetségesben reménykedhetünk, az Északatlanti Szövetségben. Ha annak tagjai leszünk, akkor az emberi jogok érvényesítéséhez nagy, erős szövetségeseket nyerünk. Én amennyiben meg fogom szavazni az alapszerződést, akkor elsősorban és dönt ően ezért fogom megszavazni. Biztos vagyok benne, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha nem fogadnánk el az alapszerződést, attól semmiben sem javulna - rövid távon sem - a romániai magyarok sorsa. Biztos vagyok benne, hogy hosszú tá von, ha Magyarország része a nyugateurópai és az északatlanti integrációnak, akkor nagyobb esélyünk van fellépni a határon túli magyarok érdekeinek érvényesítéséért, mint ha kirekedünk ebből az integrációból. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (d r. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Kávássy Sándor képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt erdélyi Vendégek! Magyarországnak meggyőződésem szerint - és úgy tudom, hogy álláspontom még nagyon sokan osztják - csak két feltétel esetén érdemes tárgyalóasztalhoz ülni és szomszédaival, köztük román barátainkkal úgynevezett alapszerződést kötni. Az egyik, ha egyeztetések, ha kölcsönös megértés és belátás ala pján békés eszközökkel tud eredményt elérni a trianonipárizsi határok legkirívóbb igazságtalanságainak orvoslása vonatkozásaiban, illetve el tudja érni, hogy a határok mentén élő magyarság az önrendelkezés jogával, népszavazás útján döntsön sorsa felől, e gyebek közt államterületi hovatartozásáról is. A másik, ha megfelelő, pontosan körülírt és minden tekintetben kifogástalanul meghatározott autonómiát tud szerződésbe foglalni, a székelység, esetleg más magyar népcsoportok számára is. Mindezek hiányában - u gyancsak többek véleménye szerint, és szerintem is természetesen , teljesen felesleges, értelmetlen dolog tárgyalni és szerződést kötni. Az, hogy Magyarország most önként ismerje el, amit annak idején Trianonban és Párizsban erőnek erejével tukmáltak rá, nemcsak a józan belátással áll szöges ellentétben, de erkölcsileg is elfogadhatatlan, amennyiben az elszakított területek magyarságának több mint fele él a határok közvetlen közelében. Hogy ilyen körülmények között milyen, miféle magatartás..., minden tová bbi nélkül lemondani róluk, szóba se hozni hovatartozásuk kérdését, azt ítéljék meg az érintettek, a döntést ebben is a nemzeti közvéleményre bízom. Ellenben ezúttal is hangsúlyoznám: ha azt akarjuk, hogy a Kárpátmedence a demokrácia, a szabadság, egyenlő ség, testvériség és a békésen egymás mellett élők és együttműködő népek hazája legyen, elengedhetetlen, hogy az itt élő népeket igazságos határok válasszák el, illetve kapcsolják össze. Az 1920tól eltelt évtizedeknek ugyanis nincs nagyobb tanulsága, mint az, hogy trianonipárizsi alapon nincs és nem is lehet őszinte megbékélés és együttműködés a Kárpátmedencében, holott Kossuth szavaival: "Az egység, egyetértés, testvériség magyarromán és szláv között, sohasem volt időszerűbb, mint éppen napjainkban. (19 .00)
