Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
944 Javíthatatlan idealistának kellene lennem, ha a jelen viszonyok változatlan fenntartása mellett lehetségesnek tartanám az itt élő népek közötti megbékélést, azon mód, hogy a méltányos és jogos magyar igények szóba se jöhetnek. És ezekről akkor is besz élnem kell, ha tisztában vagyok is vele, hogy korántsem fog mindenkinek tetszeni e Ház falai között és azokon kívül amit mondok, noha a nemtetszést teljesen természetesnek és magától érthetőnek tartom azután a négy évtized után, amely mögöttünk áll, melyne k során a hivatalos kormánypolitika integráns része volt nemzetérdekeink feladása, megtagadása, sőt elárulása. Melynek során gyávaságra, bűntudatra, múltjának megtagadására nevelték népünket, melynek során üldözték a hazafiakat és a nemzeti érzést. Március 15én nem lehetett kitűzni a nemzeti zászlót. Büntető cselekménynek, nacionalista magatartásnak számított a székely himnusz éneklése, és a nagyfőnök, a helytartó is csak annyit tudott, illetve odáig terjedt minden politikai bölcsessége, hogy - idézem - "a Magyar Népköztársaság kormányának nincsenek területi követelései" - eddig az idézet. Ilyen előzmények az internacionalista maszlag és a kozmopolita mákony soha nem látott méretekben történt terjesztése, a közvélemény teljes félrevezetése és folyamatos, má ig tartó félretájékoztatása után mi sem nehezebb, mint nemzeti érdekekről, kiváltképp is azokról mint evidenciákról beszélni, holott nincs a világon egyetlen első- vagy másodrendű hatalom, birodalom vagy ország, amely lemondana a nemzeti érdekeiről és ne a zoktól vezettetve foglalna helyet és venne részt a nemzetközi politikában és ne azok nyomvonalán formálná meg külpolitikai törekvéseit. Mennyivel inkább kötelessége mindez harapófogóba került, szakadék szélére sodródott, fennmaradásukért küzdő kis népeknek és országoknak! Nemzeti érdekeink, bel- és külpolitikai törekvéseink meghatározása szempontjából mint megkerülhetetlen alaptétel jön számításba, hogy Magyarország ott van, ahol a magyarok laknak, illetve pontosabban, ahol a magyarok egy tömbben élnek. Mai olvasó elsősorban Bibó István műveiből ismerheti ezt. A gondolat azonban korántsem új. Mert aki ismeri Széchenyi István műveit, tudhatja, hogy már a Világ című kötetben is benne van, illetve megfogalmazódik. Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy ezt a magyarok által lakott térséget tekinthetjük magyar földnek. És ha mindezek után elővesszük és tanulmányozzuk a térképet, azonnal kitűnik, hogy ebbe mind északról, mind keletről és délről belevágnak a trianonipárizsi határok és tisztán vagy csaknem telj esen tisztán ma is magyar lakosságú területeket hasítanak le. Mindezek kapcsán szeretnék utalni rá, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1975. augusztus 1jén aláírt záróokmánya, az úgynevezett, zöld könyv 1. fejezet 1. §a is egyértelmű en mondja ki, idézem: "Úgy vélik, hogy határaik a nemzetközi joggal összhangban békés eszközökkel és megegyezéssel megváltoztathatók". Idézet bezárva. Ezt a lehetőséget, mint ismeretes, a Balladurterv első változata is nyitva hagyta. Az akkor ügyeletes kü lpolitikai zseni azonban úgy reagált, hogy Magyarország nem a határok megváltoztatásában, hanem az átjárhatóságban érdekelt. Nem kommentálom. Párját ritkító, de legalábbis egyedülálló. Hasonlót ugyanis soha senki sem mondott 1100 éves itttartózkodásunk so rán. Ami az autonómiát és az autonómiatörekvéseket illeti, csak olyan szerződést érdemes aláírni, amely olyan vagy hasonló feltételeket biztosít az elszakított területek magyarságának, illetve egy tömbben élő részének, mint amilyenekkel az Olasz Köztársasá gban a déltiroliaknál, vagy a Spanyol Királyságban a baszkoknál találkozhatunk. Enélkül bele sem szabad fognunk, indokolatlan és értelmetlen eljárás szerződést kötnünk. Senki, a világ egyetlen hatalma sem kívánhatja, hogy érdekeinkről, önmagunkról, hagyom ányainkról megfeledkezve rendezzük a szomszédsággal kapcsolatainkat. És a jelzett feltételek mellett is csak akkor, ha azokat magába az alapszerződésbe bele tudjuk foglalni, pontosan meg tudunk állapodni afelől, hogy földrajzilag milyen térségekre kell kit erjedni az autonómiának, milyen jogosítványok illetik a kedvezményezetteket és hogy az autonómia kiépítésének milyen időhatárok között kell végbemennie, hogy a szerződést a magunk részéről is érvényesnek fogadhassuk el.
