Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 18 (191. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
95 A dolognak a másik fele, Szabad tanár úr hasonlatára egy picit visszautalva: sose gondoltuk azt, én legalábbis soha nem gondoltam azt, hogy az érettségi erről a két évről szól. Az érettségi a 12 éves képzés befejezése, ha lehet ezt mondani, egy nagy kolumbuszi tojás. Tehát az egész képzési rendszernek, általában a közoktatásnak a lezárása. Sokan azt mondják, hogy mi a tétje egy alapszintű, normál érettségi nek? - kérdezik tőlünk. Ugyanaz a tétje, mint eddig. Az a tétje egyrészt, hogy valaki lezárja a közoktatásban való részvételét. A szakmák több mint 60 százaléka ma már érettségihez köttetik. Tehát nemcsak a felsőoktatásba belépés feltétele, hanem a szakkép zés jelentős részének a belépési feltételét is jelenti ez. Másrészt pedig a továbbtanulás feltétele abban az esetben, hogyha valaki normál szinten érettségizik, és később gondolja meg azt, hogy mégiscsak felvételizni szeretne. Azt gondolom, hogy ez a megol dás olyan lehet, ami mindenki számára talán, ha nem is elfogadható, de tolerálható, tudomásul vehető. A másik kérdés ez az egész egyházi iskolák, nem állami iskolák ügye. Amiről én most egyszer szeretnék szólni, azért nem akarnám ezt a magam részéről álla ndóan elővenni, hiszen hónapok óta, sőt azt kell mondani, évek óta eme kérdés körül vitatkozunk egymással, és nem nagyon tudunk dűlőre jutni. Úgyhogy csak jelezném azt, hogy ez a törvénytervezetmódosítás jelentős előrelépés a '93hoz képest, hiszen azt mo ndja, hogy nem köti a finanszírozást egy közoktatási megállapodáshoz. Óriási jelentőségű előrelépés, azt gondolom, pontosan a nem állami, nem önkormányzati iskolák irányába, tehát az egyházi iskolák irányába is, és ne csak a történelmi egyházakra tessenek gondolni, hanem bármely felekezeti alapon esetleg létrejövő, sőt nemcsak esetleg, hanem már ilyenek vannak, működők, tehát világnézeti alapon szerveződő iskolákra, hogy azt mondja ki a törvénymódosítás tervezete, hogy kötelező ezekben az iskolákban az álla mi normatívát mindenki számára biztosítani. Ez állampolgári jogon jár. Azt gondolom, hogy ez iszonyatos nagy jelentőségű előrelépés, nem hagy mérlegelési lehetőséget, nem egy kétes közoktatási megállapodáshoz köti a továbbiakban a finanszírozásnak ezt a ré szét. Az, hogy ez a rész mekkora, ez a feladat még előttünk áll, ma is fogunk erről beszélni, hogy hány százalékos, mennyi, amit az állam vállal, és nyilván ennek a tényleges mértéke pedig minden évben a költségvetés vitájában fog eldőlni. A dolognak azonb an van egy másik oldala is. Azt tudomásul kell venni mindenkinek, azt gondolom én, hogy a nem állami iskola az attól nem állami, hogy nem az állam és ennek megfelelően nem az önkormányzat finanszírozza azt. Szét kellene tudnunk végre választani az egyházi finanszírozás problémáját a közoktatás vagy a felsőoktatás finanszírozásának problémájától. Én nagyon egyetértek azzal, hogy itt és most Magyarországon az egyházi intézményeket többletfinanszírozásban kell részesíteni. De nem a közoktatási törvényen keresz tül, nem a felsőoktatási törvényen keresztül. A tegnapi vitára csak egy fél mondattal visszautalva, mindannyian egyetértettünk a Házban azzal, hogy teljes abszurdum az, hogy a köztársasági elnöknek kellene kinevezni felekezeti intézmények vezetőit, vagy ak ár a miniszterelnöknek, ha ez főiskola. Ugyanígy abszurdum az én értelmezésemben az is, hogy 100 százalékos állami garanciával működjenek nem állami intézmények. Éppen ezért azt gondolom, hogy ezt a két dolgot végre szét kellene tudnunk választani. Egyik o ldalon tudomásul venni azt, hogy a közoktatási intézmények számára egy biztonságos alapműködés feltételrendszerét próbálja meg a törvény körülírni, és amennyiben a hitélet vagy bármely más területen az egyházak intézményeket tartanak fenn, ott ennek finans zírozását az egyházi finanszírozással kell közösen megoldanunk. Ezt nem tudjuk szerencsére egyikünk se elkerülni. Még annyit hadd tegyek ehhez hozzá, és akkor tényleg befejezem, hogy sehol nem szerepel a törvénymódosítás tervezetében a 20 évre kötött közok tatási megállapodások megkérdőjelezése. Tudomásom szerint, sehol nincs is ilyen szándék. Tehát nem arról van szó, hogy a már működő egyházi közoktatási intézmények veszélybe kerülnének a törvénymódosítással, hanem arról van szó, hogy a még létre nem jött i ntézmények, nem állami intézmények, lehetnek ezek egyháziak vagy
