Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
930 ügyrendi kérdésben történt felszólalás nem számít be a frakciók időkeretébe. Tehát ez a Magyar Szocialista Párt időkeretét nem vette el. Megadom a szót Gellért Kis Gábor úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviseletében, és szólásra készül Németh Zsolt úr, Fidesz. (17.50) GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képvis előtársaim! Kedves Vendégeink! Bevallva, bevallatlan az ellenzék határozati javaslata fölött vitázva, itt gyakran legitimációs vita is zajlik. Ellenzéki képviselőtársaim több ízben, önmagukat nemzetinek jelölve, nemzetietlennek igyekeznek megbélyegezni a k ormánykoalíció pártjait, én azonban úgy gondolom, hogy azokat a választókat, akik bennünket a parlamentbe juttattak, meggondolatlan, és nemkülönben sértő kizárni ilyen kijelentésekkel a nemzet egészéből. Ha másért nem, talán azért - és tessenek erre gondol ni , mert többen voltak, mint azok, akik önöket választották. (Felzúdulás az ellenzéki padsorokból.) A demokrácia szabályai szerint ez négy éven keresztül tart, és kérem a nemzet egészét addig is tiszteletben tartani. (Jobb oldalról bekiabálás: Hosszabbna k tűnik. Moraj.) Idevág Lezsák Sándor megjegyzése, aki az 1989es romániai fordulatról úgy beszélt, mintha az oda irányult segélyekben csakis a mai ellenzék játszotta volna a főszerepet. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Mellékesen megjegyezte, hogy az akk ori szabaddemokraták is közreműködtek abban. Most szeretném közölni, túl azon, hogy magam is megfordultam ott, és a lövöldözés idején..... (Ellenzéki padsorokban moraj.) Uraim... (Moraj az ellenzéki padsorokban. Az elnök pohara megkocogtatásával rendreutas ítja a képviselőket.) Én úgy gondolom, hogy mi is meghallgatjuk önöket, hallgassanak meg önök is minket. Ennek ez a rendje, ha ez nem tetszik, ki lehet vonulni a folyosóra. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Tisztelt Országgyűlés! Kérném, hogy a felszólaló t hallgassák türelemmel. GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Tehát túl azon, hogy magam is ott voltam, és akkor voltam ott, amikor lövöldöztek. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy az itt ülő miniszter képviselőtársunk, Keleti György akkor lett orszá gosan híres ember, és nem azért, mert az erdélyi magyarok ellenére képviselt volna valamit. (Taps a kormánypárt padsoraiban.) És azon fölül, itt, ezekben a padsorokban tucatnyian, több tucatnyian ülnek olyan képviselőtársaim, akik kint voltak akkor, vittek segélyeket, (SZDSZ padsoraiból bekiabálás: Úgy van.) csak legfeljebb nem képzelték azt, hogy glória jár ezért a fejük fölé, nem viselik magukon a dicsfényt, mert természetesnek tartották azt, amit akkor tettek. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Most már a mai vitára rátérve. Több ellenzéki képviselőtársam szóvá tette azt, ami egyébként az RMDSZ álláspontjában is szerepel, hogy rendkívül aggasztó, hogy az elkobzott egyházi és közösségi javak visszaadásával kapcsolatosan egyelőre semmiféle megállapodás nem született. Magam is amondó vagyok, hogy ez egyéb tekintetben hiányossága a szerződésnek. Csakhogy végig kell gondolni, hogy túl azon, amit elmondott a miniszter úr is, Kovács László, hogy Romániában nincs a vonatkozó ügyben érvényes törvény, meg kell nézn ünk azt, hogy Magyarországon a mi törvényeink hogyan szabályozzák ezt a kérdést. Vajon mi magunk teljesíthettük volna a kimaradt szövegrészekből ránk háruló kötelezettségeket? Igen, egy 1991ben, tehát az előző kormányzat idején hozott törvény szabályozza a kérdést. Ennek - egyébként az 1991es XXXII. törvényről van szó - volt egy 15. szakasza. Idézem: "A kormány és az érdekelt egyház megállapodhat abban, hogy az állam abból a célból, hogy az egyházak a társadalom számára hasznos tevékenységéhez megfelelő a nyagi feltételeket teremtsen, részleges kárpótlást ad azokért az ingatlanokért, amelyek törvény alapján nem kerülnek átadásra, valamint az egyháztól kártalanítás nélkül 1948. január 1je és utána állami tulajdonba került az első
