Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
909 ugyanolyan büntetendő cselekmény lett Kádár János Magyarországán, mint Ceauescu Romániájában, Husk Csehszlovákiájában, Tito Jugoszláviájában és Brezsnyev Szovjetuniójában. Az 197080as évek Magyarországa mindent megtett annak érdekében, hogy az anyaország felnövő nemzedékei ne ismerjék meg a magyar sorskérdéseket, ne ismerjék a határon túli magyarságot, s ne érezzenek vele sorsközösséget. A hetvenes években már ott tartottunk, hogy a magyar fiatalok többsége nem tudta, hogy milyen nyelven beszélnek a székelyek. Az 1990. évi rendszerváltás ennek a nemzetrombolásnak, nemzetgyilkolásnak, öngyilkosságnak kívánt gátat vetni. A magyarság lelki és szellemi egységét szerettük volna helyreállítani, az öt magyarságnak a fel emelkedés esélyeit megadni. Megdöbbenten kellett azonban tudomásul vennünk, hogy ennek ellenségei nemcsak Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban voltak, hanem Budapesten is. A Kádárrendszer nem múlt el nyomtalanul. Döbbenetes, hogy a magyarországi lakosság e gy része nem érez önazonosságot a határon túli magyarsággal. Naponta riogatnak azzal egyszerű, félszázalékos nyugdíjemeléssel megszégyenített, pénzszűkében levő embereket, hogy a határon túli magyaroknak szánt adományok és támogatások a magyar társadalmat szegényítik el. (16.00) Ennek hatásaként pedig már lehet olyan közvéleménykutatási adatokat felmutatni, amelyek azt mutatják, hogy az anyaországbeliek nem akarnak sorsközösséget vállalni a határon túliakkal. Ezen a magyar értelmiség egy része nem háborodi k fel, hanem tudomásul veszi, s teret ad a magyar összetartozás szétrombolásának, az önrombolásnak. Az MSZP és az SZDSZ nem vonja le ebből azt a tanulságot, hogy a nemzeti összetartozást nem gyengíteni, hanem erősíteni kellene, elfeledkeznek arról is, hogy az Európai Unió öntudatos és felemelt tekintetű nemzetek közössége. A magyarszlovák és a magyarromán alapszerződés ennek a politikának természetes következménye, amely az elmúlt választásokat követően kormányzati szintre emelkedett. 1994ben az a két po litikai párt: az MSZP s az SZDSZ kapott többséget, amelynek vezetői, tisztelet a kivételnek, sohasem tudtak azonosulni a magyarság együvé tartozásával. (Zaj a bal oldalon.) Az MSZP köreiben ma is ott vannak azok, akik a március 15i ünnepléseket betiltottá k, a nemzeti színű szalagokat leszedették, akik a határon túli magyarság szellemi termékeinek magyarországi megjelentetését akadályozták, s akik 1989 januárjáig a Magyarországra szökött erdélyi magyarokat átadták a román hatóságoknak. (Közbeszólás a jobb o ldalon: Úgy van. Taps ugyanott.) Ezért az MSZP öregfiúi és derékhada még sohasem követte meg az anyaországbeli és a határon túli magyarságot. Az SZDSZ ugyan kezdeti korszakában sorsközösséget vállalt a határon túli magyarsággal. Közös élményünk 1989 decemb ere, amikor több száz személyautóval, teherautóval vittük a gyógyszert, a kötszert, az élelmiszert román és magyar bajbajutottakkal egyaránt. Azonban 1991ben az SZDSZ az elsők között volt, akik az Antallkormányt a határon túli magyarok melletti határozot t kiállása miatt gúnyosan támadták. Ők tekinthetők egyben a Hornkormány által követett külpolitika szellemi megalapozóinak is. Az SZDSZ külpolitikusai a felelősek azért, hogy a határon túli magyarság ügye a Hornkormány számára nem nemzetstratégiai kérdés , hanem általános emberi jogi probléma lett. A magyarromán alapszerződés tervezete arról szól, hogy az erdélyi magyarságnak nincs joga az eredményes és békés boldoguláshoz Romániában. Nincs esélye arra, hogy szülőföldjén bátran megvallott magyar önazonoss ággal élhessen. Álomnak tűnik csupán, hogy a magyar gyermekeknek ne kelljen naponta azt hallaniuk, hogy egy keleti barbár nép leszármazottjai, s anyanyelvüket korlátozások nélkül megtanulhassák, s a Himnusz sorait énekelve ugyanazt érezzék, mint az anyaors zágiak. Egymás között hivatalos helyiségekben nem beszélhetnek magyarul. Az orvosnak nem tudják elmondani bajukat, mert nem beszélik jól egymás nyelvét. Falvaik, városaik sorsát nem irányíthatják úgy közösségeik boldogulására, miként szeretnék. Mindehhez a z autonómia adna biztos keretet, mely a kisebbségek kollektív jogaira épül.
