Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
908 nihilizmus. S ott, ahol a nacionalizmus ésszerű, az autonómia, a szabads ág ügye ésszerűtlen. Persze, még ekkor is megmarad egy illúzió, amit táplálok magamban, amikor az alapszerződés támogatására szavazok. Jelesül az, hogy előbbutóbb eljön az autonómia, a szabadság korszaka. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum képviseletében, őt követi majd Vitányi Iván, a Magyar Szocialista Párt részéről. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Elnök Asszony, tisztelt Országgyűlés! Megint provo kálnak bennünket. A július 5i magyarmagyar csúcstalálkozó jogos reményei után most elválik, hogy kormányzati cinizmus, tudatos félrevezetés avagy nemzetstratégia nélküli, rendkívül rossz taktikai érzék miatt került szembe az MSZP és az SZDSZ a Kárpátmed ence népeinek jóakaratú együttélését szolgáló érdekeivel, jövőjével. A mai napon nemcsak arról folyik a vita a kormánypárt és az ellenzék között, hogy a Horn Gyula vezette kormány a jelenlegi szöveggel írjae alá a magyarromán alapszerződést, hanem sokkal inkább arról, hogy lelkileg egyek vagyunke a határon túli magyarsággal. Ha ma a kormánypárt elveti az ellenzék határozati javaslatát és igent mond a magyarromán alapszerződés jelenlegi szövegének elfogadására, drámaian megbomlik az erdélyi magyarság és az anyaország közötti viszony. Budapest cserbenhagyja a Romániában élő magyar nemzetrészt. Miként azt már korábban, a szlovákiai magyarsággal is megtette. A magyarszlovák alapszerződés aláírása után a szlovákiai magyarság helyzete tovább romlott, korlátoz ták nyelvhasználati jogát, lehetetlenné tették fontosabb intézményeit, s a közigazgatási határokat a magyarság számára kedvezőtlenül megváltoztatták. A magyar kormány nem tanult a szlovák kudarcból. Most, íme, aláírásra kész a magyarromán alapszerződés, a melynek szövege okkal és joggal elfogadhatatlan az erdélyi magyarság számára, mivel nem tartalmazza a legfontosabb követeléseiket, s nem tartalmaz olyan biztosítékokat, amely a szlovákiaihoz hasonló helyzet kialakítását meg tudná akadályozni. A magyarság r ettenetes drámákat élt meg századunkban. A trianoni és a párizsi békeszerződésekben vélt nemzetközi érdekeknek megfelelően felszabdalták országunkat, a magyarság egyharmada a környező államokba került. Vesztesek voltunk és áldozatok. S a győztesek kedvükre tombolhattak felettünk. Az idősebb nemzedékek, akik átélték az első és a második világháború végóráit, tudják, mennyire esetleges volt az, hogy ki lesz anyaországbeli, és kire vár a kisebbségi sors keserű gyötrelme. A magyarsá g azonban ennek ellenére lélekben, nyelvben és kultúrában egy kívánt maradni. Nem először kerültünk olyan helyzetbe, hogy a nemzetrészek elszakadtak egymástól. A XVIXVII. században három különböző államhoz tartoztunk, egységünk, közös együvé tartozásunk a zonban megmaradt. A magyarság nagy gondolkodói Németh Lászlótól Illyés Gyuláig abban bíztak, hogy a XX. században sem lesz másként. Tévedtek. Magyarország az 194748as kommunista hatalomátvétel után rab nemzet lett. Nemcsak polgári és paraszti hagyományvi lágából forgatták ki, hanem magyarságtudatát is csonkították, szétzilálták. Magyarságunkat csak titokban vallhattuk meg, a határon túlra szakadt nemzetrészeinkről pedig nem is szólhattunk. Tudjuk, hogy ezt Moszkvából kényszerítették ránk, de a magyar kommu nista rendszernek lelkes szálláscsinálói voltak Magyarországon, akik még moszkvai megbízóikon is túltettek. Az 1956os forradalom hetekre ismét lelki egységet teremtett a határon innen és túl. A megtorlás azonban éppoly kegyetlen volt Erdélyben, mint Magya rországon. A magyar összetartozás hirdetése
