Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GICZY GYÖRGY (KDNP):
898 oka, vagy joga a szerződő feleknek, hogy a testülethez kapcsolható állásfoglalást másként értelmezzék és más értelmet adjanak neki. A velencei bizottság értelmezéséből pedig világosan kitűnik, hogy az aján lásokat megfogalmazó testületnek egyáltalán nem az volt a célja, hogy a kisebbségi jogokkal kapcsolatos fejlődést, az autonómia fogalmát kizárja, vagy akár csak korlátozza is. Eörsi Mátyás is beszélt arról, hogy nyilvánvalóan az iskoláztatás, az oktatás fö ltételezi az autonómiát. Még sincs így a szerződésben benne. Márpedig, ha nincsen autonómia, ha nincsenek autonóm személyiségeknek autonóm közösségei, akkor mégiscsak az a kérdés, hogy vajon mi őrizhető meg a kultúrából, az anyanyelvből, az oktatásból. A B olyai Egyetemet említették itt képviselőtársaim. Tudjuk, milyen helyzetben van, és tudjuk azt is, hogy a Külügyminisztérium egyik felelőse azt mondta nagyvonalúan, hogy az alapszerződés megkötése nem veszélyezteti a Bolyai Egyetemet. De alapszerződés nélkü l is, tudjuk nagyon jól, hogy milyen veszélyekben van a magyar oktatás Erdélyben. Ami a nemzeti identitás megőrzéséhez szükséges, az csak közösségben, csak autonómia révén, csak területi autonómia révén érhető el és őrizhető meg. Hiszen az ember maga is cs ak akkor válhat igazán felnőtté, nagykorú állampolgárrá, ha nem individualista elszigeteltségben él, hanem a közösség és az autonóm közösségek sokasága őrzi meg és őrizteti meg az emberekkel csorbítatlanul mindazt, ami az ember személyi méltóságából követk ezik, hogy élete, neveltetése során továbbvigye azokat a szenvedések árán megszerzett értékeket, melyeket elődei ráhagyományoztak, legjobbjai kivívtak, hogy ő is csorbítatlanul adhassa át tovább az elkövetkezendő nemzedéknek. Erre érdemes alapszerződést kö tni, enélkül nincs mire. Tudatosulni kell bennünk, éppen most a millecentenárium évében minden magyar képviselőnek, ahogy Bocskai István írta megrendítő szavakkal végrendeletében: "Meghagyom s írom, szeretettel intvén mind az erdélyi és magyarországi hívei nket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre az erdélyiekért, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lésznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy erdélyieket tőlük el ne taszítsák, tartsák ő atyjuk fiaiknak és ő vérek nek, tagoknak." Miért kellene hát most önként és dalolva odaadnunk mindazt, amit elraboltak tőlünk? Hiszen Trianont Lenintől Mitterrandig mindenki rablóbékének nevezte. Érdemese politikai előnyökért odadobni évszázadokat? Mintha Erdély nem lenne ma is er őforrás megtöretettségében is számunkra is, hiszen a rendszerváltoztatás évei előtt is fiatalok százai mentek erőt meríteni a nemzettudat megőrzésének hőseivel találkozva. A száz évvel ezelőtt született Márton Áron püspök szelleme, felekezeti és nemzetiség i különbségeket békéltető, s éppen ezért magyarságában kikezdhetetlen alakját éppen napjainkban idézzük. Nekünk már nem kell Erdély tanúságtevő ereje? Mit akarunk igazolni Európa előtt? Romániát akarjuk igazolni? A Balkánnal kell megállapodnunk ahhoz, hogy Európába juthassunk? (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Úristen!) Erdély túlélte. (Taps az ellenzék padsoraiból.) Erdély túlélte, hogy a határokat elmozdítsák, de nem éli túl, ha az anyaország is magára hagyja őt. Ha valóban az Európai Unióba akarunk jutni , akkor nem kívánhatunk mást, mint átjárható, légies határokat és a kollektív jogokból származó erős magyar autonómiák sokaságát. Ez Európa jövője és nem az, amit most ez az alapszerződés tartalmaz. A szerződéskötésben - bármit is mondjon a magyar kormányz at és külügyi vezetés - Magyarország nem Európának lett a partnere, hanem Romániának. És ez nem nyújt semmiféle biztosítékot a jövőnk tekintetében. Területi revízióról is szót ejtett itt a külügyminiszter úr. A helyzet az, és tudja ő is reálisan, semmilyen magyarországi komoly politikai erő ilyet soha föl nem vetett. Ha Európa ezt föltételezi, akkor rossz a Külügyminisztériumnak az információáramoltatása. (Közbekiabálás: Így van!) Ha ilyen föltételezés megszületik, akkor azt gondolom, ezt a szlovákmagyar alapszerződés megkötését követően éppen Mečiar is megfogalmazta. Tehát a nagy Magyarország gondolatát ő is, még az alapszerződést követően is elmondja és megfogalmazza, tehát ezt a kérdést az alapszerződések megkötése igazán nem hozza nyugvópontra.
