Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. szeptember 3 (197. szám) - Az ülés napirendjének, időtartamának és időkeretének elfogadása - A Magyar Köztársaság és Románia között kötendő alapszerződésről szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
885 A negyedik: a kormánynak természetesen mérlegelnie k ell az ellenzék véleményét, hiszen ez az alapszerződés - ez a szövegből is kitűnik - nem egy parlamenti ciklusra szól. És mérlegelnie kell az ellenzék véleményét azért is, mert - legalábbis elvileg nem kizárt, hogy - az ellenzék használható érveket is ad a kormánynak arra (Derültség.) , hogy hogyan valósítsa meg, hogyan építse be az alapszerződésbe azokat a követelményeket, amelyeket megfogalmaz ( Szabó Zoltán nevet.) . És természetesen a kormánynak ismernie kell az érintett kisebbségek helyzetét, aggodalmait, és támaszkodnia kell véleményükre, javaslataikra. A kormány mindkettőt megtette. Az RMDSZszel 1994ben kilenc, 1995ben tizenkettő, 1996ban - eddig - hat alkalommal folytattunk konzultációt az alapszerződésről, és alig kevesebb a konzultációk száma hatp árti, majd hétpárti keretben az ellenzéki pártok bevonásával. De mindez sem az ellenzéknek, sem a kisebbségi szervezeteknek - sem de jure, sem de facto - vétójogot nem biztosíthat. Hiszen ha ezt tennénk, akkor a választók többségének akaratát rendelnénk a választók kisebbsége akarata alá, és ebben a kérdésben átruháznánk a kormányzás felelősségét az ellenzékre vagy a határon túli magyar szervezetekre. Az ötödik szempont, amit megfontolásra ajánlok: a tárgyalások kezdetétől nyilvánvaló volt, hogy a legneheze bb lesz megállapodni a kisebbségi jogokról. Azért, mert a román politikai elit jól látható és alkotmányban is megfogalmazódó törekvése az egységes nemzetállam megvalósítása, amely ellenkezik a kisebbségi jogok érvényesülésével. Azért, mert a román radikáli s, nacionalista erők viszonylag jelentős parlamenti és - egészen a közelmúltig - kormányzati súllyal rendelkeztek. Azért, mert a romániai magyarok, az ottani magyar közösség évtizedes negatív tapasztalatokon alapuló mély bizalmatlansága is nehezíti a megeg yezést, és az előző kormány, a mai ellenzék bizony időnként - felelőtlenül - hamis illúziókat is táplált bennük Magyarország lehetőségeivel kapcsolatban. És végül, nehezíti a megállapodást az ellenzék jól látható törekvése a kérdés belpolitikai, pártpoliti kai célokra történő kihasználására, akár eszközként is fölhasználva ezt céljai érdekében (Moraj az ellenzéki pártok padsoraiban.) . És a fő kérdés - nyilvánvalóan - az 1201es Európa tanácsi ajánlás beillesztése volt a szövegbe. Mi ugyanis kezdettől kötelez ő jogi normaként kívántuk az ajánlást beemelni, azért, hogy a politikai dokumentumból jogi érvényű dokumentum váljék, míg a román fél kezdetben, a tárgyalások első szakaszában hallani sem akart az ajánlás megemlítéséről sem, majd később is pusztán odáig vo lt hajlandó elmenni, hogy a két fél a javasolt szöveg szerint az ajánlásban szereplő megfogalmazásokat figyelembe veszi kisebbségi politikája alakításánál. Ezek után, tisztelt Ház, a megállapodás szövegéről. Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy nem v olt sietség, nem volt kapkodás a szöveg véglegesítésében. Kicsit komikus is egy jó néhány éve folyó tárgyalás - már az előző kormány által elkezdett és közel két évig folytatott és e kormány által két évig tovább folytatott tárgyalás - esetében sietségről, kapkodásról beszélnünk. Nem sietség, nem kapkodás volt, hanem egy felismerés. Felismerés, hogy van egy pillanat, ami lehetőséget kínál az elérhető legjobb szöveg elfogadására. Mert megjelent egy korábban nem tapasztalt román megállapodási készség, amelybe n nyilván szerepet játszott, játszik az, hogy az euroatlanti integráció bővítése és különösen a NATObővítés első körének meghatározása egy kulcsfontosságú szakaszába érkezett. Szeretném hangsúlyozni: a szöveg természetesen kompromisszumokra épül, ezért is nem tartjuk meglepőnek, hogy két oldalról támadják néha azonos érveléssel, néha azonos jelzőkkel illetve Romániában a román kormányt, Magyarországon a magyar kormányt. Romániában elsősorban azért, ami benne van, Magyarországon elsősorban, de nem kizáról ag azért, ami nincs benne. Szeretnék ezután a két leginkább vitatott kérdésről külön is szólni. A lábjegyzet nem értelmező, hanem tényrögzítő lábjegyzet. Nem normatív jellegű, nem zár ki semmit és nem biztosít semmit. Pusztán megállapítja, hogy az 1201es ajánlásban milyen kötelezettségvállalások nem szerepelnek. A kollektív jogok kérdése az ajánlásban olyan értelemben, ahogy mi és a romániai magyar kisebbség ezt szeretné, nem szerepel. Ha Isépy Tamás úr nem elégedett volna meg az első félmondat fölolvasásá val, hanem folytatta volna a 12. cikkely fölolvasását, akkor nyilvánvaló lett volna - de hát
