Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 18 (191. szám) - Az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
74 léphessen ki a nyugdíjrendszerbe, szankciók nélkül. Természetesen ez a 38 éves szolgálati idő célállapotként van megfogalmazva a javaslatunkban, vagyis a 46 után született korosztályra vonatkozik. Az átmenet éveire értelemszerűen ennél alacsonyabb szolgálati időket állapítottunk meg, hogy példát is mondjak, az 1942ben született női korosztály esetében javaslatunk szerint eredetileg 30, az egyeztetési tá rgyalások után vélhetőleg 34 év lesz az a szolgálati, amit elő kell írni, aminek a teljesítése esetén a korhatár betöltése nélkül is nyugdíjba mehet teljes összeggel az érintett. (9.20) Javaslatunk másik része, ami ehhez a csomaghoz kapcsolódik, a malus, t ehát a nyugdíj értékének a csökkentése szabályozását illeti vagy érinti. Úgy gondoljuk, hogy azok számára is lehetővé kell tenni egy rugalmas nyugdíjbamenési lehetőséget, akik ezt a magas szolgálati időt nem teljesítették. Tehát végül is a mi gondolatmenet ünkben, ha csak azok lennének büntetve, szankcionálva a nyugdíjazás összege szempontjából, akik se a korhatárt, se a magas előírt szolgálati időt nem teljesítették, de még számukra is lehetőség, választási lehetőség nyílna egy ötéves intervallumban eldönte ni azt, hogy korábban nyugdíjba mennek, akkor viszont a nyugdíj összegének mértéke csökkenne évenként, fokozatosan emelkedő ütemben, hogyha csak egy év hiányzik az előírt szolgálati időből, akkor havi 0,1 százalékkal, ha két év akkor 0,2 százalékkal, így e ljutva az öt évig havi maximum 0,5 százalékkal. Ez az említett 1942es női korosztályra nézve olyan szabályozást jelentene, hogyha nekik nincs meg az előírt 34 év szolgálati idejük, akkor ebből maximum öt évvel tudnának visszajönni, tehát 29 év szolgálati idővel, de természetesen az életkorhoz viszonyított csökkentés mértékében tudnának nyugdíjba vonulni. Javaslataink másik csoportja a 35., 38., 39. és 56. ajánlási számon található megoldások azt célozzák, hogy általában is nyúljunk hozzá a szolgálati idő e lismeréséhez, értékeléséhez, az a skála, amit a jelenlegi törvény tartalmaz degresszív, vagyis azt jelenti, hogy 25 év szolgálati idő alatt évenként plusz 2 százalékkal ismeri el a jelenlegi rendszer a plusz egy év szolgálati idő teljesítését, 25 és 32 év között évenként 11 százalékkal nő a helyettesítési ráta és 32 év fölött már csak fél százalékkal. Ez a degresszió - azt gondoljuk , végtelenül igazságtalan és éppen a továbbdolgozás ellen ösztönöz, következésképp időszerű lenne ezzel a skálával szakítani . Mi javaslatot tettünk egy olyan skála alkalmazására, ahol egyenletesen, évenként másfél százalékkal növelve vennék figyelembe a nagyobb szolgálati idő teljesítését. Természetesen ez a kisimítás, illetve ez a lineáris skála csak olyan módon alkalmazható, hogy az alacsonyabb szolgálati időt teljesítő korosztályok számára hátrányos, következésképp a szerzett jogok miatt egy ideig kifutó rendszerben párhuzamosan kellene a régi és az új skálát alkalmazni. Nem szóltam az előbb az előrehozási nyugdíjazási lehető ségnél arról a kérdésről, ami komoly vitát váltott ki a bizottsági ülésen is, hogy a gyermekek után szolgálatiidőkedvezmény figyelembe veendő vagy nem. Mi arra tettünk javaslatot, hogy ne legyen figyelembe veendő szolgálati idő kedvezményként a gyermekek szülése, hiszen a jelenlegi szabályozás szolgálati időként ismeri el a gyermekszülést. A gyes bevezetése előtti korosztályra a gyes bevezetése, tehát '68 előtt született gyerekekre évenként egyegy pluszév szolgálati időt biztosít a rendszer, a gyes óta pe dig - mint tudjuk - a gyes számít szolgálati időnek. Azt gondoljuk, hogy a gyermekszülés az ugyanazon a gondolatmeneten alapulva kétszer lenne figyelembe véve, hogyha egyrészt szolgálati időnek is tekintenénk, másrészt pedig a szolgálati időből még kedvezm ényt is adnánk a gyermekek után. Teljesen világos, hogy ha szolgálati időnek tekintjük ezt az időt, akkor effektíve pénzt adunk érte, az forintokban a nyugdíj összegében megjelenik, míg ha kedvezményt adunk rá, akkor az gyakorlatilag pénzt nem jelent, csak egy olyan előrehozható nyugdíjazási lehetőséget, amit úgy gondoljuk, hogy az általunk javasolt szabályozás eleve megold és ilyen módon szükségtelenné tesz. Említettem, hogy nagy vita alakult ki a bizottsági ülésen a gyermekek utáni kedvezménnyel kapcsolat ban, úgy érezzük, hogy rendkívül erős tábora van annak az álláspontnak, hogy a gyermekek után érdemes kedvezményt biztosítani és ezt átmeneti időre, tehát a nyugdíjkorhatáremeléssel érintett korosztályok számára végül mi is el tudjuk fogadni. Ebben az ese tben azonban kétféle
