Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 27 (195. szám) - Szabó György népjóléti miniszter válasza az egészségügyi ellátási kötelezettségről és a területi ellátási normatívákról szóló törvényjavaslat vitájában elhangzottakra - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter:
709 Másodszor: igaze, hogy kórházi ágyak egy jó részén - egyes becslések szerint 1020 százalékán - szociális okokból fekszenek betegek? Erre is azt mondják, hogy természetesen igaz. Harma dszor: vajon igaze, hogy a kórházi ágyak kapacitáskihasználtsága mindezek mellett alig haladja meg a 70 százalékot? Erre is azt mondják, hogy igaz, hiszen ez tény, adat. És vajon igaze, hogyha beállítunk egy képletet, amelyik azonos mércét igyekszik alk almazni az ország különböző térségeiben, akkor vannak megyék, ahol bizonyos hiány mutatkozik, máshol jelentős fölösleg. Erre is azt mondják, hogy igaz, hiszen be lehet bizonyítani. Hát akkor tisztelettel kérdezem, hogy vajon jelen vane ez a fölösleg ebben a rendszerben? Bedő Tibor képviselőtársam vette a fáradságot - külön köszönöm neki egyébként remek hozzászólását, amelyben sok félreértést igyekezett tisztázni, mint gyakorló főorvos, és értelmezte a törvény célkitűzéseit, helyesen és okosan , hogy napon ta 24 200 ágy áll üresen. Ebből tízezer ágy megszüntetését javasoljuk, amivel a kihasználtság 80 és 85% közé kerül. Nos, én úgy gondolom, hogy ezek után nem érdemes ugyanezt a kérdést ismételten fölvetni. Aztán azon is sokan elmeditáltak, hogy hogy is szám oltuk ki vajon ezt a tízezer kórházi ágyat, mint leépítendő fölösleget, mert ezt a képletből nem lehet igazából kiolvasni. Morfondírozott ezen Kis Gyula József képviselőtársam, Pusztai Erzsébet képviselő társam, aztán Trombitás Zoltán képviselő úr rájött a rra, hogy ez nem a képletből következik, hanem ez tulajdonképpen egy szakmapolitikai döntés. Nem kellett volna egyébként, hogy ezen sokáig morfondírozzunk, mert mindezt én az expozémban elmondtam, csak kellett volna rá figyelni, és semmi mást nem célzott m eg, mint az előbb már említett okok miatt a 24 200, hadd ismételjem meg Bedő képviselőtársam számára, 40 százalékának a leépítését. Ezt célozta meg. Az összefüggés innentől kereshető. Szóval, nagy baj az, amit tapasztaltam, ahogy az expozét elmondottam, é s a vezérszónoklatok elhangzottak, hogy gyakran úgy éreztem, hogy nem is figyelnünk egymásra. Elbeszélünk egymás mellett. Ha már erről van szó, sokan hiányolták azt is, hogy nem folytatunk kellő párbeszédet szakmai szervezetekkel, mi több, megfogalmazták a Magyar Orvosi Kamara, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, a Kórházszövetség, egyetemi vezetők, más szakmai testületek elutasító véleményét. Egyrészt, amit el szeretnék mondani, hogy minden egyes szervezettel jómagam is személyesen - a fe lsoroltak közül - párbeszédet folytattam, nem is egy alkalommal. A másik: abszolút nem csodálkozom azon, hogy elutasító véleményt fogalmaztak meg. Tessenek már elképzelni, létezik egy Kórházszövetség, amelynek minden egyes kórház tagja. Beterjesztésre kerü l egy törvény, amely akárcsak egyetlen egy kórháznak, vagy annak egy részlegének a sorsát a későbbiekben megkérdőjelezheti. Mit mondhat erre egy kórházszövetség? Vagy mit mondhat az orvoskamara akkor, amikor az orvosok érdekeit nekik képviselni kell, hacsa k egyetlen egy orvosnak a jövője az egzisztenciálisan veszélyeztetett? Vagy mit mondhat egy egészségügyi szakszervezet, ha fölvetődik több száz, sőt, mit több, ezres nagyságrendben is bizonyos fajta foglalkoztatási probléma? Természetesen nem fognak egy il yen törvényjavaslat mellett kiállni. De hadd mondjak el ezzel kapcsolatban önöknek egy személyes tapasztalatot. Elmondottam egyik olyan testületi vezetőnek, akivel gyakran folytatok párbeszédet, hogy ugyan mondd már el, hogy miért nyilatkozzátok, hogy nekt ek ez a törvény elfogadhatatlan, amikor egymás közötti beszédekben mindig megfogalmazod, hogy a törvény benyújtásához kapcsolt indokok, sőt, még a javasolt megoldás is alapvetően jó és célszerű. Erre szégyenlősen elmosolyodott és azt mondta, hogy hát értse m meg, szolidaritás is van a világon. Én ezt megértettem.
