Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 25 (194. szám) - Nagy Imre mártírhalált halt magyar miniszterelnök emlékének törvénybe iktatásáról szóló törvényjavaslat zárószavazása - DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HALDA ALIZ (SZDSZ):
607 Megadom a szót Kövér László képviselő úrnak, aki a Fidesz szavazatát indokolja. DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy amennyiben a Szoc ialista Párt többsége elfogadta volna azokat a módosító indítványokat, amelyeket nem fogadott el, akkor a Fidesz igennel szavazott volna erre a törvényre. Donáth Lászlóhoz hasonlóan Hankiss Ágnes is snagovi gyerekként szólalt meg a Népszava június 8ai szá mában. Szeretnék idézni tőle néhány mondatot: "A történelmi múlt máig nem lett feldolgozva, az eseményekkel való igazi szembenézés nem történt meg. Nagy különbség úgy végigmenni a damaszkuszi úton, hogy valakire a halál vár, másokra pedig a privatizáció. H a az MSZP számára Nagy Imre emléke ennyire becses, el kellene gondolkozni azon, hogy Nagy Imre halálában váltotta meg önmaga korábbi életét. Békeidőben ennek a magatartásnak a csönd vállalása és a befelénézés igénye felel meg. Az MSZP utódpárti minőségében pedig a hatalmat választotta. A két magatartás távol esik egymástól." Szeretnék továbbá idézni a Nagy Imre és mártírtársai temetésén elhangzott egyik beszédből, a következőképpen szól az idézet: "Mi értetlenül állunk az előtt, hogy a forradalmat és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban gyalázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának folytatói. Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassana k, ma szinte tülekednek, hogy mint egy szerencsehozó talizmánként megérinthessék ezeket a koporsókat." Tisztelt képviselőtársaim, ezek a mondatok ma is igazak. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha igaz az az állítás és az a sugalmazás, amelyet az MSZP politikusai tesznek Nagy Imrével kapcsolatban, hogy Nagy Imre az akasztófa alatt is kommunista maradt, s egyszerre vállalta az eszméit, amelynek jegyében leélte az életét, s egyszerre vállalta a demokráciát, és egyszerre vállalta saját magyarságát, saját népét, nemze tét, akkor igaz - ennek ellenére, vagy ezzel együtt, vagy éppen ezért , hogy Nagy Imre méltó arra, hogy megörökítse ez a Ház az emlékét. Viszont ha ez igaz, akkor az MSZP kétszeresen méltatlan arra, hogy ennek a törvénynek a megalkotásában részt vegyen. U gyanis először elődpártja megtagadta nemzetét, megtagadta a demokráciát, majd pedig, hogy azt a magántulajdont, amelyet a köztulajdon eszméje jegyében összekuporgatott, az a párt megtarthassa, megtagadta az eszméjét. Nagy Imre mind a kettőt vállalta, önök pedig mind a kettőt megtagadták. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Megadom a szót Halda Aliz képviselő asszonynak, aki az SZDSZ képviselőcsoportjának szavazatát indokolja. HALDA ALIZ (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képvise lőtársaim! Az SZDSZ frakció tartózkodó szavazatát szeretném megindokolni. Azért nem támogattuk a törvényjavaslatot, mert a vitában elmondott érveinket továbbra is helytállónak érezzük. Egyfelől műfajilag elhibázottnak tartjuk, hogy az Országgyűlés törvénny el kívánja Nagy Imre miniszterelnök történelmi nagyságát bizonyítani. A törvény lényegét tekintve kényszerítő erővel bír, kötelező normákat fogalmaz meg. Ha az emléktörvényt nem ilyennek, hanem protokolláris gesztusnak tekintjük, akkor pedig az Országgyűlé s egyöntetű állásfoglalása lett volna kívánatos. Ezt sem az előkészítés, sem a benyújtás módja nem segítette elő. Aminthogy annak a módosító indítványnak a visszautasítása sem, amely a felelősöket megnevezte volna. Másfelől azért nem szavazunk egyértelmű n emmel, mert szeretnénk elkerülni, hogy álláspontunkat akár jó, akár rosszhiszemű félreértés következtében úgy fogalmazhassa meg bárki, hogy az SZDSZ Nagy Imrére mondott nemet.
