Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 25 (194. szám) - Zsigmond Attila (MDNP) - a népjóléti miniszterhez - "Súlyos mozgáskorlátozottság vagy mozgásképtelenség, egyenlő megalázás?" címmel - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - ZSIGMOND ATTILA (MDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
584 A háziorvosok, akik csak a jogszabályban meghatározott egyértelmű esetekben adhatnak szakvélemény t - rajtuk kívül a szakrendelések orvosai adják ki a szakvéleményt. Miután változott a jogosultságot megalapozó betegségek és hiányállapotok minősítése, nagyobb hangsúlyt kapott a funkcionális állapot megítélése, ezért a korábbi szakvéleményeket nem lehet elfogadni, tehát új szakvéleményeket kell beszerezni. A súlyos mozgáskorlátozottság definíciójának egyik nagyon fontos eleme az illető személy mozgásszervi betegsége következtében tömegközlekedésieszközhasználat igénybevételi képessége, és itt az emlegete tt pontokkal kapcsolatban azt kell elmondani, hogy az a bizonyos minimális hét pont a járás, a terhelhetőség és a tömegközlekedési jármű használata képességének vizsgálata alapján több módon is összeadódhat. Egyébként, ha valaki a minősítés során csak hat pontot kapott az elsőfokú szakvélemény szerint, lehetősége van, hogy az önkormányzat jegyzőjének erre alapozott elutasító határozatát megfellebbezze. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő úr kérdéseire az alábbiakat szeretném konkrétan válaszolni. Ahogy elmondt am, a kormányrendelet célja a valóban súlyos mozgáskorlátozottak közlekedésének az elősegítése, amit a jogalkotó szigorításokkal úgy próbál elősegíteni, hogy a valóban súlyosan és mozgásszervi eredetű okok miatt sérült személyek kapják a támogatásokat, és közülük is elsősorban az aktív korúak rehabilitációját támogassuk. Tehát ez a támogatás nem szociális segély, és én nagyon kérem, ne is keverjük össze ezzel. Másodszor: a kormányrendelet az Egészségbiztosítási Pénztárnak egy fillérjébe sem került, tekintve , hogy a közlekedési kedvezményrendszert a központi költségvetés finanszírozza, ebben az évben 3,6 milliárd forintot, ami nem kevés, ha valóban a rászorultak kapják. Harmadszor: a közelmúltban miniszterelnök úr kabinetfőnökével együtt találkoztunk az érdek védelmi szervezet vezetőségével, és megállapodtunk abban, hogy a kormányrendelet végrehajtásának a tapasztalatait áttekintjük, és amennyiben szükséges, akkor egy fél év után sor kerülhet bizonyos pontokon a jogszabály módosítására. Egyébként a MEOSZ legink ább a forrás mértékét kifogásolta, a szakmai szabályozás keményítésével egyetértett. Kérem válaszunk elfogadását. Köszönöm. (Taps a jobb oldalról.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kérdezem képviselő urat: elfogadjae az államtitkári vála szt? ZSIGMOND ATTILA (MDNP) : Tisztelt Államtitkár Úr! Ne vegye rossz néven, de nem tartom magyarázatnak arra az embertelen módra, amit volt szerencsém itt elmondani, azt, amit ön itt elmondott. (16.40) Tulajdonképpen mondhatnám azt, hogy egy részében mellé beszélt, de nem mondom. Nagyon sajnálom, hogy mint a kormány képviselője, védelmébe vette ezt a kormányrendeletet. Véleményem szerint egy kormány nem gyenge attól, ha bevallja, hogy tévedett. Végezetül pedig, amennyiben államtitkár úr találkozott volna a v álasztómmal, akkor mindenféle pontozás és mindenféle szigorítás nélkül is meg tudta volna állapítani, hogy az én választóm, és nyilván még nagyon nagyon sokan, hiteles orvosi vélemény alapján mozgássérült - és két éve is olyan volt, és azóta se lett jobb. Köszönöm szépen. Nem fogadom el a válaszát. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Képviselő úr nem fogadta el a választ, kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadjae az államtitkár válaszát? Kérem, szavazzanak! (Szavazás). Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 159 igen szavazattal, 63 ellenében, 19 tartózkodással elfogadta.
