Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 20 (193. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. CSIZMADIA LÁSZLÓ (MSZP):
512 De én nem is a történelmi előzményekre szeretnék hivatkozni, csupán azt szeretném leszögezni, hogy most, amikor az ügyészség alkotmányos státusáról döntenünk kell, egy politikai döntést kell hozni, mint ahogyan 1871ben is egy politikai döntés történt, amikor az ellenzék csupán 111:94 arányban maradt al ul az eredeti törvénymódosító javaslat vonatkozásában. Na most azt hiszem, hogy a kérdést eldöntsük, nem elégségesek a történelmi tapasztalatok, hanem az aktuális külföldi példákat is sorba kell tekinteni. Meg kell nézni - hogy miután minden hivatkozás vég ül is arra alapul, hogy a fejlett nyugati demokráciákban az ügyészség a kormány alá vetetten működik , hogy mik a kormány alá vetéssel az ottani tapasztalatok. Először is utalni szeretnék főleg az osztrák, de a francia, az olasz, a holland példára, ahol p éldául egy rendkívül sajátos jogi megoldást alkalmaznak, nevezetesen azt, hogy a legfelsőbb bírói fórum mellett működő ügyészeket kiveszik az ügyészi szervezetből, tehát ők nem utasíthatók és a kormánynak nem alávetettek, és kizárólag a törvény szerint köt elesek végezni a dolgukat. Teszik mindezt azért, az említett államokban, hogy a napi politikai behatásokat, a napi politika beszivárgását az igazságszolgáltatásba megakadályozzák. De külön tudok hivatkozni az osztrák példára is, ahol immár harmadik ciklusb an, a politikai pártok meg tudtak abban állapodni, hogy az igazságügyminisztert sosem pártpolitikus adja, hanem pártfüggetlen szakember. Kérdés azonban az, hogy nálunk ez a modell mennyire alkalmazható lenne. De hivatkozhatnék más nemzetközi jellegű adatr a is. Az Európa Tanácsnak a "Jog a demokráciáért" elnevezésű európai bizottsága véleményezte az Igazságügyi Minisztériumnak az alkotmánytervezetét, koncepciótervezetét, amely végül is e vonatkozásban irányadó, hiszen ott sem kormány alá vetett ügyészségrő l van szó. Ez a bizottság az úgynevezett Velenceijelentésében kiemeli, hogy az az alapelv, amelynek meg kell határozni az ügyészség rendszerét, az a rendszer teljes függetlensége, és semmilyen igazgatási vagy más természetű megfontolás nem ilyen fontos, m int ez az alapelv. A társadalomnak csak akkor lesz bizalma a rendszerben, ha a rendszer függetlensége garantált és védett a jog által, márpedig ez a függetlenség alapvető egy egészséges társadalomban. Most nézzünk néhány olyan kérdést, ami jogalkotási prob lémát, illetve jogalkalmazási problémát vethet fel abban az esetben, ha a magyar ügyészséget az igazságügyminiszteri utasítás jogkörébe helyeznénk. Az első alapvető kérdés, amit meg kellene válaszolni, hogy hogy működne az igazságügyminiszter utasítási j oga. Ebben két variáció található meg. Az első az, hogy elvileg a miniszter minden egyes ügyészt közvetlenül utasíthat bármilyen eljárásra. A másik az, hogy nem az egész ügyészi szervezetet, illetve minden ügyészt, hanem utasítást csak a legfőbb ügyészi sz ervezeten keresztül adhat, a legfőbb ügyész személyén keresztül adhat. Ebben az esetben viszont máris a politikai befolyásolás mezsgyéjén vagyunk, hiszen természetes az, hogy a legfőbb ügyész személyén keresztül igyekezni fog az igazságügyminiszter napi p olitikai aktualitásokat érvényesíteni. Én tisztelettel utalnék a legfőbb ügyész úrnak az 1993as parlamenti jelentésére, amiben ő leírja, hogy a FÁK országaival, Lengyelországgal, az ott dolgozó legfőbb ügyész kollégákkal a kapcsolattartás gyakorlatilag le hetetlen, mert ezekben az országokban a rendszerváltást követően a legfőbb ügyészt az igazságügyminiszter hatáskörébe helyezték. Ennek következtében minden kormányválságot követően az új igazságügyminiszter a régi legfőbb ügyészt elmozdította, és azonnal az ő, nyilván megfelelően engedelmes és gumiderekú beosztottját helyezte ebbe a beosztásba. Azt hiszem, hogy ettől a megoldástól óvakodnunk kell. Most én néhány csokrot kötnék azokból a Nyugaton található jogi megoldásokból, amelyek mindazt célozzák, hogy az igazságügyminiszternek a napi politikától befolyásolt behatását az ügyészi szervezet vonatkozásában megőrizzék. Így például, az ügyészség védelmét szolgálja az írásbeliség.
