Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 20 (193. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BOROSS PÉTER (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BOROSS PÉTER (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
452 mindenképpen igényelné az államhatalmi ágak egymáshoz való viszonyána k teljes újrarendezését is. És ez a teljes újrarendezés nyomelemeiben sem fedezhető fel a mi alkotmányozási folyamatunkban. Hogy ez mennyire így van, hadd utaljak arra, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy a jelenlegi koncepcióban egyszerűen felületesen, e lnagyolva került szabályozásra az Országgyűlés megalakulásának, megszűnésének módozataival kapcsolatos rendelkezések. Egyértelmű tehát, hogy ezeket a szabályozási gondokat meg lehetne közelíteni a második kamara felállítása szempontjából is, mert ebben az esetben lenne egy hatalmi ellensúly. A jelen esetben viszont semmiféle hatalmi ellensúly nincs. Azt, hogy demokrácia vane vagy nem, ugyanaz a hatalmi tényező mondja meg a jelenlegi struktúrában az egykamarás parlament mellett, mint az az állampárti időkbe n is történt. Legfeljebb van még néhány párt, amely sajnálatos módon a jelenlegi körülmények között a valóságban csak statisztálni tud ehhez a kerethez. Ez pedig nem jelenti a valóságos demokráciát. Nagyon jól mutatja a népszavazással kapcsolatos rendelkez és is, amely az alkotmánykoncepcióba bekerült, hogy mennyire formális jogokról van itt szó. Az, hogy a koncepció kimondja, hogy van ügydöntő népszavazás, és van véleményező népszavazás, ez a megalapozottság látszatát kelti. Ha azonban megnézem közelebbről ezeket a rendelkezéseket, és felfigyelek arra, hogy az ügydöntő népszavazás esetét a koncepció egyetlenegy lehetőségre szűkíti le, nevezetesen egy, már meghozott törvény hatályon kívül helyezésére. Akkor látható, hogy nem valóságos jogról van szó, hiszen h add emlékeztessem képviselőtársaimat arra, hogy a valóságos jog gyakorlása általában az építő munkára kell, hogy összpontosuljon. Itt pedig egy romboló munkáról van szó. Egy már meglévő törvény hatályon kívül helyezéséről van szó. A népszuverenitás valóság os megjelenítése pedig akkor következhetne be, ha ügydöntő népszavazást lehetne kezdeményezni minden kérdésben. Most ahhoz képest, hogy 1989ben milyen széles körben adatott meg az ügydöntő népszavazás kezdeményezése a nép számára, látható, hogy mit lépett vissza a mi társadalmunk a többpárti parlamenti demokrácia lehetőségének megteremtésétől. Mert amíg a jelenleg hatályos népszavazási törvényben mindösszesen négy olyan eset nyert felsorolást, amely a népszavazási idő kezdeményezésből kiesik, a mostani elő terjesztés meg csak egyetlenegy lehetőséget ad az ügydöntő népszavazás kezdeményezésére. Látható tehát, hogy a népszuverenitás letéteményese, a Magyar Köztársaság Országgyűlése éppen az ilyen alkotmányozással, a népszuverenitás valóságos letéteményesét a n épet kirekeszti mindenfajta népszavazási, tehát valóságos népszuverenitási megjelenítési formából. Ez tökéletes bizonyítéka annak a ténynek, amelyre a Kisgazdapárt a demokrácia szűkítése keretén belül számos alkalommal hivatkozott. (Az elnöki széket dr. Gá l Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.) Az, hogy a véleménynyilvánító népszavazásban is a lehetséges népi álláspont kifejezésre juttatását is több módosító indítvány korlátozza - és maga a koncepció sem ad olyan kereteket a véleményező népszavazásna k, amely egy érdemleges jogosítványt adna a választópolgároknak , megintcsak bizonyítéka annak, hogy nincs más lehetősége a valóságos hatalmi egyensúly megteremtésének, mint a második kamara létrehozása. Ezért tartja a Független Kisgazdapárt a mi társadal munk jelenlegi helyzetére különös tekintettel is szükségesnek a második kamara létrehozását. És miután a demokrácia kiteljesedéséhez szükség van a minél szélesebb körű részvételre. Hiába fogunk mi adott esetben olyan egyeztetéseket tartani, vagy megteremte ni a kereteit ezeknek az egyeztetéseknek, amelyek az érdekegyeztetés keretein belül egyébként más formában is megjelenhetnének. Hogyha mi nem fogjuk a valóságos megjelenítését ezeknek az elveknek a második kamarában biztosítani, akkor tulajdonképpen megint csak látszatjogok engedélyezéséről lehet itt szó. (12.10)
