Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 20 (193. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BOROSS PÉTER (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BOROSS PÉTER (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
436 Általános és egyenlő, vagyis minden magyar állampolgárt megillet. Azt hozzák fel kifogásul, hogy egy kétéves gyermek, vagy egy hatéves, vagy tizenkét éves nem tud dö nteni, nem tud dönteni a politikai erők között, nem tud dönteni a választáson. De ott van a gyámja, ott van a természetes gyám, a szülő, aki neveli, aki köteles arra, hogy gondoskodjon gyermekéről, a gyermeke neveléséről, ellátásáról, lelki és testi egészs égéről, oktatásáról, és arra, hogy dolgos állampolgár legyen, aki viseli majd és viszi a hátán a terheket. Miért ne képviselhetné természetes módon a szülő vagy a természetes gyám a gyermekeit, hiszen számtalan joga van a gyermeknek, amelyet nem tud gyakor olni, nem tudja például a tulajdonjogát gyakorolni közvetlenül, helyette a szülő gyakorolja, számtalan más jog is van, amiben a szülő képviseli a gyermeket. Úgy gondolom, hogy egyszerű módon a gondviselő szülők, a természetes gyám - hogy ezt a régi szakkif ejezést használjam , az érvényesíthetné a gyermek jogait. És ebben a pillanatban helyreállnának az arányok a parlamentben, helyreállna az artikuláció. Úgy gondolom, hogy akkor nem fordulhatna elő az, ami sajnos az utóbbi hat évben annyiszor előfordult, ho gy a gyermekek érdekeit nem vették figyelembe ebben a Házban, sorra csökkentették azokat a minimális támogatásokat, amellyel az állam hozzájárult a legnagyobb beruházás, az élő beruházás, a társadalom továbbélése szempontjából szükséges beruházásnak - hogy ezt a gazdasági szót használjam - a támogatáshoz, abban való részvételhez. Én tudom, hogy tudós kollégáim számtalan ellenérvet fognak felhozni, de azt hiszem, hogy kristálytiszta az a logika, amit elmondtam, teljesen világos, és sajnos az események pontos an igazolják és bizonyítják. Ezért nyújtottam be a 195. lajstromszám alatt feltüntetett javaslatot, amely szerint egész egyszerűen az általános elvek érvényre jutását kívánom, vagyis minden magyar állampolgárnak legyen választójoga. És annyi kiegészítés sz ükséges, hogy kiskorú állampolgár választójogát természetes gyámja révén gyakorolja. Azt meg lehet a kodifikálásnál oldani, hogy a passzív választójogban korlátozás legyen, hiszen valóban nem választható egy kiskorú gyermek, valóban nem tölthet be funkciók at, egész egyszerűen, mert képtelen rá, és nem is helyettesítheti szülője. De az elemi, az érdekeket illető választójogot a szülője vagy a természetes gyámja helyette gyakorolhatja. Szíves figyelmükbe ajánlom ezt, hiszen ezzel egy rendkívül súlyos igazságt alanságot lehetne orvosolni, és az a két és fél millió gyermek, illetve a szüleik jelentős nagy társadalmi réteget képviselnek, azok megelégedésére lennénk, azok megelégednének ezzel, és megnyugodnának, és a későbbiek folyamán, a törvénykezés során kellő n yomatékkal venné az Országgyűlés figyelemmel a gyermekes családoknak és a gyermekeknek az érdekeit. A 199. szám alatt feltüntetett javaslatban azt indítványozom, hogy maradjon el a választójog megvonása a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet eseté n, továbbá a jogerős szabadságvesztésbüntetés letöltésének az idején. Úgy gondolom, hogy abból a helyes alapelvből kell kiindulni, ami az alkotmánykoncepción végigvonul, hogy alapvető emberi jogai vannak minden állampolgárnak, és ezek a jogok csak kivétel esen, átmenetileg és indokoltan korlátozhatók. Úgy gondolom, hogy aki a büntető törvénykönyv hatálya alá kerül, és ezért egyes jogait, mint például a szabadság, a személyes szabadságra vonatkozó jogát átmenetileg korlátozzák, ez nem jelenti azt, hogy őt mi nt államalkotó állampolgárt teljes mértékig ki kell szorítani a jogaiból. Tehát valaki a börtönbüntetését tölti, akkor egyensúlyba kerül a bűn és a bűntett, a büntetés, de ő attól függetlenül nem veszíti el az állampolgárságát, ő attól függetlenül a Magyar Köztársaság állampolgára marad, és joga van neki politikai akaratát kifejteni. Hiszen azért, mert valamilyen köztörvényes bűncselekményt elkövetett, vagy bármilyen bűncselekményt elkövetett, attól ő még állampolgár marad. De van ennek pedagógiai hatása is. Ha egy büntetőeljárás alatt álló személy - ugye - büntetőszankció él, akkor ott nevelési szempontok is vannak. Ebben a nevelésben rendkívül hátráltatja az, hogy őt kirekesztették az állampolgárok közül, hiszen nem gyakorolh atja alapvető
