Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 20 (193. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitájának folytatása - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - HEGYI GYULA (MSZP):
429 hiszem azonban, hogy akkor értelmes és jó egy vita, hogyha mindkét álláspont mellett elhangzanak vélemények. Ugye a képviselői mandátumok számát mindenképpen köti ezek szerint, amennyiben elfogadják képviselőtársaim, hogy az egyéni körzetek számát nem lehet, nem érdemes csökkenteni, hiszen jelentős települések lényegében ellátatlanok maradnának képviselők által, hiszen lennének olyan falvak, ahova évszámra vagy ciklusszámra nem jutna el képviselő. A megyei listával kapcsolatban - területi li stával kapcsolatban - komoly viták hangzottak el. Én sok tekintetben - remélem legalábbis magamról - modern gondolkodású vagyok, a megyék tekintetében azonban, azt hiszem, egyfajta nemes konzervativizmust fel lehet vállalni. A magyar megyerendszert még Sze nt István alakította ki, azóta persze történtek változások. Részint, mert az ország sajnálatosan kisebb lett, részint bizonyos reformok történtek a közigazgatásban. Ezzel együtt azonban a magyar megyerendszer lényegében megmaradt olyannak, amilyennek ezer esztendővel ezelőtt megalkották. Én a '70es évek elején a Városépítés című tanban a Műegyetemen még tanultam ilyen regionális felosztásról, hogy majd idővel 56 nagy régióra fog oszlani az ország. Tudomásom szerint már Rákosi Mátyás is kísérletezett egy i lyen gondolattal, azonban mindenfajta ilyen kísérlet megbukott a magyar közigazgatásnak az ezeréves hagyományán, a megyerendszeren, és úgy hiszem legalábbis, hogy itt is, ismét csak azt tudnám mondani, hogy nagyonnagyon nyomós érv kellene ahhoz, hogy józa nul hozzányúlhassunk a megyei tagozódást kifejező területi listákhoz. Én legalábbis az ellenérveket is szeretném megemlíteni. Ilyen értelemben tehát a képviselői létszám csökkentésének a megyei listák megtartása is valamilyen módon ellent mond, legalábbis nehezítené, hiszen a legkisebb megyékben is egykétháromnégy képviselőre mindenképpen szükség van. Azt az érvet - én mint az Európa Tanács tagja is hadd említsem ezt , valamelyest ismerem a külföldi parlamentek munkáját, és lehet, hogy ezt a kívülállók nem hiszik el, de az az igazság, hogy némi iróniával mondhatnám, hogy még mindig a képviselő a legolcsóbb munkaerő, mert olyan helyen, ahol a képviselők száma lényegesen alacsonyabb, ott egész szakértői gárdák, egész szakértői teamek dolgoznak a képviselők mellett. Egyegy képviselői irodában jó néhány szakértő dolgozik és bizonyosan nagyobb díjazásért, mint az a képviselő, aki azért hiúságból, egyfajta szent őrületből is vállalja ezt a küldetést. Azonkívül mindannyian tudjuk saját képviselői tapasztalatunk ból, hogy a választókban, részint egyénekben, részint kisebb társadalmi szervezetekben, csoportokban hihetetlen igény él a képviselőkkel való találkozásra. És azt hiszem, hogy addig tudjuk megőrizni valamelyest legalább a tekintélyünket, ameddig semmilyen ilyen hívásnak nem mondunk ellent, amíg minden levélre válaszolunk, amíg mindig elérhetők vagyunk - és ehhez valóban az szükséges, ahogy itt már megfogalmazták, hogy egy belátható sokaságot képviseljünk és ne egy beláthatatlanul nagy sokaságot, amelyben el veszítjük azokat a személyes kapcsolatokat, amelyek talán néha unalmasnak tűnnek, talán néha értelmetlennek tűnnek, de mégis a mindennapi valódi kapcsolatot jelentik azokkal a választókkal, akiket képviselünk ebben a Házban. (10.10) Tisztelt Képviselőtársa im! Nem szeretnék semmilyen értelemben pro vagy kontra nyilatkozni, hogy szükségese a választójogi reform vagy nem. Annyit azonban, azt a régi bölcsességet mindenképp mindannyiunk figyelmébe ajánlanám, hogy inkább tízszer mérjünk előzetesen, mint egyszer megfontolatlanul vágjunk és egy alapvetően jól működő, egy alapvetően két cikluson keresztül stabil kormányzást, stabil parlamentet eredményező választójogi rendszert csak azért szétverjünk, hogy a változtatás örömében részesüljünk. A változtatás öröme, a reformok öröme bizonyos részletkérdésekben nagyon fontos, bizonyos alkotmányos alapelvekben azonban nagyon megfontolandó. Végül pedig, tisztelt képviselőtársaim, szomorúan konstatálom, hogy ebben a részben sem szerepel a társadalombiztosítási önkormányzato k megválasztása. Tegnap, amikor az első részben
