Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 20 (193. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ):
413 Ezeket azért mondjuk, mert véleményünk szerint valóban elfogadható a demokrácia intézményeit hosszú távon garan táló alkotmány, elfogadhatatlan anélkül, hogy ezek ne szerepelnének. És ez nemcsak a jelenlegi ellenzéknek az érdeke. Ez a jelenlegi kormányzó pártoknak ugyanúgy az érdeke, mert váltógazdálkodást tapasztalván a környező fejlettebb, fejlett demokratikus ors zágokban, egyértelmű, hogy egyetlenegy párt, vagy egyetlenegy koalíció hosszú időre nem tudja kisajátítani a kormányzást. Ők is kerülhetnek ellenzéki helyzetbe, és az alkotmányos alapelvek, az alkotmányos garanciák a mindenkori ellenzék és a mindenkori kor mánypártok számára biztosítják azt, hogy tiszta szabályok alapján fog megtörténni a választás, és azoknak az eredményeit senki sem fogja kétségbe vonni. Salamon László képviselőtársam részletesen szólt a garanciális jellegű módosításáról. Ezzel kapcsolatba n én a bizottsági ülésen részletesen kifejtettem bizonyos aggályaimat, úgyhogy én a plenáris ülést ezzel nem kívánnám terhelni, miután a bizottság nem támogatta ezt a javaslatot. Én megköszönöm elnök úrnak, képviselőtársaimnak a megtisztelő figyelmét. Kösz önöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Szigethy István képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek Sepsey Tamásnak azzal a felvetésével, hogy a választási rendszer a magyar közéletnek, de általában minden parlamentáris demokrácia közéletének egyik legfontosabb eleme. A választási rendszer jelenti azt, hogy a lakosságot képviselő Országgyűlés többségi döntés alapján, te hát demokratikusan működike, avagy sem. A választási rendszer jelenti azt, hogy a lakosság mennyiben tudja kifejezni az akaratát abban a kérdésben, hogy az országgyűlési képviselők, akik őket négy éven keresztül képviselik, valóban az ő akaratuknak megfel elően döntsenek, és valóban képviselhessék a lakosság többségének az akaratát. A választási rendszer Magyarországon 1989 óta változatlan lényegében, kisebb módosulás történt az 1994es választások előtt. Akkor a választási rendszerünk két elemből állt: egy részt fontosnak tartotta, hogy minden választópolgárnak legyen közvetlenül képviselője, tehát az egyéni képviselők rendszerét fenntartotta a korábbi választási rendszerből, ugyanakkor azonban a többpárti demokrácia szabályainak megfelelően bevezette a párt okra való listás szavazást. Akkor, tapasztalok nélkül, úgy gondolták, hogy a kétféle rendszer valamiféle kiegyenlítő hatást gyakorol majd, a nagy egyéniségek, az erős képviselőjelöltek iránti rokonszenv a választópolgárok körében erősebb lehet, mint az egy es pártokhoz való kötődés. Mind az 1990es, mind az 1994es választások bebizonyították, hogy ez az előzetes feltevés tévesnek bizonyult, a pártokhoz való rokonszenv általában megelőzte mindkét esetben a nagy számok törvénye alapján nagyobb részben az egyé niségeknek szerepét, és időnként kitűnő, bizonyított, politikai múlttal rendelkező egyéni jelöltek is kevésbé ismert, de adott párthoz tartozó képviselőjelöltekkel szemben az egyéni versenyben alulmaradtak. Ha pedig ez így van, akkor tulajdonképpen a párto kra való szavazás két szinten jelentkezik: jelentkezik egy egyéni rendszerben, és jelentkezik a listás rendszerben. A kétféle győzelem pedig mindkét esetben összeadódott. Ebből furcsa következmények adódtak, tulajdonképpen 1990ben a választópolgárok 24 sz ázalékának a támogatásával rendelkező MDF megszerezte a parlamenti mandátumok 42 százalékát, 1994ben pedig a választópolgárok 32,99 százalékának a támogatásával rendelkező Szocialista Párt a parlamenti mandátumok 54 százalékához jutott. Mind a két szám, m ind a két választási eredmény teljes egészében törvényes, teljes egészében legális. Csak a probléma ott jelentkezik, hogy mindkét esetben önmagában a parlamenti többségben, a parlamenti meghatározó többség mögött a választás pillanatában sem állt akkora tá rsadalmi támogatottság, mint ahány mandátumot ez a parlamentben biztosított. Mindkét esetben természetesen
