Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 19 (192. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
396 Egy olyan alkotmány szempontjából, melyet népszavazással akarunk elfogadtatni, minimális követelmény az, hogy a civil szervezetek ezt elfogadják és támogassák. Ugyanis, hogyha az alkotmányelőkészítő bizottság szembeszegü l a civil szervezetek akaratának, akkor ennek az lesz a következménye, hogy a civil szervezetek is ellene szegülnek az alkotmánynak akkor, amikor a nép jóváhagyását kéri az új alkotmányra a parlament. Ezért, bár elég csekély reménnyel, és sajnos sem az SZD SZ, sem pedig a Fidesz képviselője nincs már itt, én kérem a Fideszt és az SZDSZt és ezzel az alkotmányelőkészítő bizottságot, e bizonyos 193as sorszámot viselő módosítási javaslattal kapcsolatos álláspontjának a megváltoztatására. Köszönöm szépen. ELNÖ K (dr. Kóródi Mária) : Tisztelt Országgyűlés! Salamon László képviselő úr ismételt felszólalásra kér engedélyt. A Házszabály külön rendelkezik arról, hogy ilyenkor az elnök külön ad engedélyt. Szeretném jelezni, hogy képviselő úr immáron másodszor kér a mai vita során ismételt felszólalásra engedélyt. Ez egy kivételes intézmény. Ez nem azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal az elnöknek ezt a jogosítványt meg kell adni. Én megadom képviselő úrnak a lehetőséget, hogy ismételten felszólaljon, de nagyon kérem önöket, hogy ezzel a lehetőséggel sem az elnököt, sem képviselőtársaikat ne hozzák olyan helyzetbe, ami nem tartozik a parlamenti gyakorlathoz. Parlamenti gyakorlatunkban az ismételt felszólalás kivételesen, ritkán indokolható esetben használatos intézmén y. Természetesen, én most feltételezve, hogy ez a kivételes eset fennáll, megadom a szót, de kérem, legyenek tekintettel erre a rendelkezésre. Megadom a szót ismételt felszólalásra Salamon László képviselő úrnak. DR. SALAMON LÁSZLÓ (független) : Köszönöm, e lnök asszony. És annyit engedjen meg indoklásként, én teljesen egyetértek ezzel az elnöki óhajjal, amit itt kifejezésére tetszett juttatni, szeretném megmagyarázni, hogy miért így jártam el. Amikor a felszólalásokat az ember számba veszi egy ilyen nagy ter jedelmű törvénynél, akkor - én szelektáltam - ezt a problémát láttam, de arra számítottam, hogy esetleg nem fog felmerülni, és ezért az amúgy is igen hosszú eredeti felszólalásomat nem növeltem meg ezzel. Ha viszont már felmerül, akkor két percbe "lesöpörn i" - bocsánat, hogy így mondom , de hogyha én két percbe sűrítem az ellenérveket, az egy lesöprés. Egy ilyen fontos kérdésnél nem lehet. Ezért kérem az ismételt lehetőséget és köszönöm, hogy megtetszett adni. Azt hiszem, nagyon fontos, hogy a közvélemény megismerje azokat az ellenérveket, amik a javaslattal szemben megfogalmazódtak. Először is szeretnék arra utalni, hogy már Hegyi Gyula képviselőtársamnak, egy más irányú fölvetése kapcsán, elmondtuk itt többen és egybehangzóan, hogy téves az az elgondolás, hogy ami az alkotmányba nem kerül be, azt nem tartjuk értéknek, azt nem tartjuk fontosnak és azt nem tartjuk lényegesnek. S téves úgy gondolni vagy olyan következtetésre jutni, hogy mindazokat az intézményeket, amiket nem intézményesítünk, ügyeket, amiket nem merevítünk intézménybe, alkotmányos intézménybe, azt nem tartjuk lényegesnek, nem tartjuk fontosnak, vagy netán fel akarjuk számolni. Elöljáróban tehát szeretném kijelenteni, hogy én személy szerint - és én úgy gondolom, hogy az ellenző pártokban is n agyon markánsan jelen van ez a vélemény, nem vagyok egyébként hivatott a nevükben véleményt mondani - az érdekegyeztetést hallatlanul fontos, lényeges politikai kérdésnek tartom. Teljesen egyetértek képviselőtársamnak azzal a gondolatmenetével, hogy az érd ekegyeztetés folyamatát gyakorlatilag, mai viszonyaink között, és különösen egy olyan nehézségekkel küzdő országban, mint ami mi vagyunk, ezt a folyamatot mellőzni, félretenni nem lehet.
