Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 19 (192. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
374 Tisztelt Országgyűlés! Nem normaszövegről van szó, hanem koncepcionális kérdésről. Egy olyan koncepcionális kérdésről, ami - úgy gondolom - a XXI . század kihívása. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: nem egyszerűen magyar, nem belső problémáról van szó, és - mint mondtam - nem egyszerűen politikai problémáról, hanem szélesebb problémáról, területi értelemben is, nemzetközi, tehát az egész, ha tetsz ik, az egész világot érintő problémáról, aminek természetesen mi része vagyunk, ennyiben van ehhez köze a magyar alkotmányhoz, és természetesen az egész ízlésvilág, szemlélet, ha tetszik, erkölcsi fogékonyság és fejlődés alakulásának a problémájáról is. Tu dom azt, hogy ezt a javaslatot nem tekinthetem többnek ebben a pillanatban, mint egy gondolatcsírának. Gyarló javaslat, gyarló szöveg. Két nap feszítésében kellett ötvenhárom módosító javaslatot megfogalmaznom, mert úgy éreztem, hogy ennyivel hozzá kell já rulnom ehhez a munkához és a koncepció javításához. Erre a javaslatra sem jutott annyi időm, mint amennyi időt egy ilyen súlyú kérdés megérdemelne. Kérem, hogy úgy kezeljék ezt az ötletcsírát, hogy ebből valamikor legyen valami. Ne tapossák el! Még lesz no rmaszövegalkotás. A problémával foglalkoznunk kell, a problémát kezelnünk kell. Kérem a nyitottságukat, kérem a konstruktív hozzáállásukat, és, lehet hogy nem ebben a szövegezésben, lehet hogy más szövegezésben, kérem, hogy ennek az állampolgárok oldaláró l megfogalmazott jognak a felvételét valamilyen formában szíveskedjenek támogatni. Ez volt a 109es számú módosító javaslatom indoklása. A második kérdéskör, amivel foglalkozni szeretnék, a második generációs jogok problematikája, amit már érintettünk itt a délelőtt folyamán. Oda kapcsolódnék vissza, amikor Isépy Tamás képviselő urat tájékoztattam arról, hogy tulajdonképpen az alkotmányelőkészítő bizottságban hosszas hasonló keserves vita után, mint ami délelőtt itt lefolyt, eljutottunk egy olyan lélektani lag kedvező pillanathoz, hogy megállapodás jött létre az öt párt között abban, hogy ezt a problémakört, nevezetesen az elsőgenerációs alanyi jogi értelemben vett emberi és állampolgári jogokat, illetve a második generációs szociális és kulturális jogokat h ogyan és miként lehet kezelni. Egy olyan formulát talált az alkotmányelőkészítő bizottság, ami, ha a részletkérdésekben nem is, de a megközelítésben egy ötpárti egyetértésig jutott el. Ezt nagy örömmel üdvözlöm, és nagy örömmel köszöntöm, mert előrelépést jelent. Annak ellenére örülök neki, hogy az ebben a kérdésben sarkosabb felfogásomtól el is tér egy kicsit, kompromisszumot találóbb megoldás, mint az én sarkosabb megfogalmazásom. Mégis amikor üdvözlöm és köszöntöm ezt a megoldást ebben a témakörben, ann yit mindenképpen kötelességemnek tartok, hogy a részletes vitában is felhívjam a figyelmet arra, hogy nekünk azért kell tudnunk bátornak lennünk. Kell eléggé bátornak lenni ahhoz, hogy amikor ezzel az alkotmánykoncepcióval a társadalom elé kiállunk, akkor az embereknek mondjuk el, hogy az emberi és állampolgári jogok katalógusában érvényesíthetőségét illetően nem egyforma mindegyik jog. Akkor, amikor ez a vita volt, a szünetben az egyik jogtudósnak azt mondtam - kicsit a szünetben is kihozva a vitaérveket , hogy ne haragudjon, de én csak azt nevezem jognak, ami a bíróság előtt terelhető, és amit bíróság végrehajtható ítéletben meg tud ítélni. Abból a szempontból számomra különbség van azon jogok között, amelyek így megragadhatók és azon jogok között - mint, mondjuk, a szociális biztonsághoz való jog, ahol ha pert kell indítanom, nem tudom, hogy ki az alperes, és a bíróság nem fog tudni olyan ítéletet hozni, hogy valakit kötelez arra, hogy a nyugdíját háromszorosára emelje föl, és én ezzel az ítélettel nem fo gok tudni végrehajtást eszközölni. Tehát én azt mondtam a vita egyik jogtudós résztvevőjének, hogy számomra csak ez a jog, én csak ezt nevezem jognak, ami bíróság előtt terelhető, és amit bíróság végrehajtható ítéletben meg tud ítélni. Erre ő azt mondta ne kem, hogy ez egy processzuális jogfelfogás, és fel lehet máshogy is fogni azokat. Igen, csak egy lesz a probléma, hogy én attól tartok, hogy a magyar nép is ilyen processzuális jogfelfogásban él majd, amikor az alkotmányt nézi. Nézi a jogoknak a katalógusá t, és szembesülni fog esetleg azzal a kérdéssel, hogy itt vannak olyan jogok is, amiket nem tud bíróság útján így kikényszeríteni, mint ahogy én elmondok. Csak attól szeretném óvni az igen tisztelt Országgyűlést, hogy ne teremtsünk olyan látszatot, olyan k épzetet, amiről kéthárom év múlva fog kiderülni a
