Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 19 (192. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
319 illendő kétperces h ozzászólásokkal szétverni a Háznak a munkáját, ehhez képest az idő valóban elment, és nem hiszem, hogy különösebben előremutató lett volna az a vita, amit itt zajlott a Házban. Ezt azért szeretném előrebocsátani, mert azzal akartam kezdeni, és ezt szeretné m is elmondani, hogy én, aki nemrég kapcsolódtam be az alkotmányelőkészítés munkájába, és végigültem az alkotmányelőkészítő bizottságnak az üléseinek a döntő többségét, rendkívül jó véleménnyel vagyok erről a munkáról. Úgy látom, hogy az új alkotmány ter vezete nagyonnagyon jó irányba halad, és valóban színvonalas vitákat tudtunk lefolytatni egymással. A különböző pártok részéről az alkotmányelőkészítő vitában nagyon színvonalas, helyenként kifejezetten élvezetes viták folytak, egymást meggyőztük bizonyo s kérdésekben, kompromisszumokat kötöttünk, és volt olyan, amit nem tudtunk elfogadni. Ez egy természetes folyamat. Nagyban javult az alkotmány szövege az előkészítő munka eredményeként. Ez most itt, ezen a plenáris vitán, semmit nem tükröződött. Ezt szere tném a nagyközönségnek is mondani, aki netán laikusként nézi a vitát. Ebből itt most semmit nem láthattunk, holott egy értelmes munka folyt. Hozzátenném, hogy az itteni vitáknak egy jelentős része is persze megismétlése annak, amit az általános vitában ha llottunk. Valószínűleg az, hogy ott zárt ülésen vitatkoztunk egymással, jótékony hatással volt a munkára. Tudjuk jól, hogy ugye, hogy amikor nem zárt ülésről van szó, nem plenáris, tévéközvetítés, hát akkor a közönségnek való játék, a rendkívül színvonalas , de tartalmatlan deklarációknak a korszaka következik. Valószínűleg, hogy ez az átok ül most a mostani részletes vitán is. Tehát ennyit elöljáróba az egész vita jellegéhez, és én kérném képviselőtársaimat, hogyha lehet, akkor tényleg, valóban próbáljuk m agunkat tartani a tartalmi kérdésekhez, hát, hogy mondjam, a becsület is erre kötelez minket. Egyfajta színvonal alá azért nem kéne esni a parlamentnek, mint ahogy láttuk itt az elmúlt órákban . Szeretném azt is elmondani, hogy - én azt hiszem - , hogy azo k az indítványok, amelyekről vitatkozunk - és itt a 13as és 14es indítványról szeretnék én is néhány hozzászólást tenni , valóban kardinális kérdést tartalmaznak. De olyan kardinális kérdés, amiről órákat töltöttünk már el vitával - az általános vitában , és órákat vitatkoztunk külön, az alkotmányelőkészítő bizottságban. Ezeket a vitákat és érveket meg lehet ismételni, hogyha már itt bizonyos érvek elhangoztak, én is fogok mondani természetesen néhány érvet, de szeretném előrebocsátani, hogy nem tartom sem célravezetőnek, sem előremutatónak az ilyen típusú vitatkozást. Sőt, azt is szeretném elmondani, hogy én javasolnám a képviselőtársaimnak, hogy lehetőleg azokat az indítványokat indokoljuk, amelyeknél esély van arra, hogy elfogadja a Ház. Most két oly an indítványról beszélünk, amit nem fog elfogadni valószínűleg a Ház, hiszen nem is kerül elé szavazásra, mivel nem támogatta az alkotmányelőkészítő bizottság. Kívánatosabb lenne, hogyha ilyen típusú önkorlátozást tudnánk azért magunknál alkalmazni, hisze n borzasztóan parttalanná fogjuk tenni a vitát, ha minden indítványról és különösen azokról, amelyek valamilyen ok miatt nem kerültek elfogadásra a bizottságban, vitatkoznánk. Itt szeretném megjegyezni, ugyancsak zárójelben, hogy én magam is elég sok indít ványt nyújtottam be az alkotmányhoz, módosító indítványként módosítást célozva ezzel, körülbelül kilencven százaléka nem került elfogadásra a bizottságban, de mégsem sértődtem meg emiatt. Nem hiszem, hogy itt kellene valamilyen módon elégtételt vennem, a nyilvánosság segítségével ezen. Én tudomásul veszem, hogy ez egy olyan folyamat, ahol kompromisszumokat kell kötnünk. Kompromisszumokat és el kell fogadnunk azt, hogy van, amit az ember ak ar, de nem sikerül, mert mások nem akarják, és van amiben sikerül megtalálnunk az együttműködést. Van néhány indítványom, amihez támogattak, a többi politikai erő, részt vevő pártok - én ennek örülök , de nem fogom most kétségbeesetten felsorolni azokat a z indítványaimat, amelyek nem kapták meg a támogatást, mert akkor valóban soha nem érnénk a vita végére.
