Országgyűlési napló - 1996. évi nyári rendkívüli ülésszak
1996. június 18 (191. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
114 Az emberi jogi bizottságban komoly vita alakult ki, és végül is ú gy gondoltuk, hogy egy kisebbségi bizottság egy ilyen módosító indítványra csak igent mondhat, és igent mondtunk. Ezzel együtt szeretném mondani, hogy tulajdonképpen mindenfajta - az Amerikai Egyesült Államoktól Magyarországig mindenütt , az alkalmazásnál a pozitív diszkrimináció kérdése igen jelentős alkotmányossági és általában morális problémát vet fel. Tudjuk, hogy az Egyesült Államokban több évtizeden keresztül az etnikai kisebbségekhez, például a feketékhez tartozókat általában minden állásnál pozití v diszkrimináció érte. Mostanában széthullóban van a pozitív diszkriminációnak ez a rendszere. Én jó érzéssel támogatnám ezt a módosító indítványt, nem tudom azonban, és mindenképp föl kell vetni a Ház nyilvánossága előtt, hogy a pozitív diszkriminációnak ilyenfajta megjelenítése a magyar jogrendszerben mennyiben tekinthető elfogadhatónak. Azzal szeretném zárni még egyszer, hogy kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa mindazokat a támogatható módosító indítványokat, amelyek azt célozzák meg, hogy az igen neh éz feltételek között újra indult egyházi oktatási intézményekben, lehetőség szerint finanszírozási gondok nélkül folytatódhassék a tanítás. Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a bal és a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Szöllősi Istvánné képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt. SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Dobos Krisztina képviselő asszony módosító indítványával, a magam részéről, teljes mértékben egyetértek, támogatom és támogatásra ajánlom, még akkor is, hogyha most kicsit furcsa, hogy ezt éppen, úgymond, kormánypárti képviselő mondja. Röviden szeretném indokolni, hogy miért tartom ezt támogatásra érdemesnek, és fi gyelmükbe ajánlom. Azt gondolom, hogy az egész kérdéskört vissza kell vezetni az 1991es XXXII. törvényhez. Ez a törvény előírja, hogy a nevelésioktatási, szociális, kulturális és egészségügyi intézményeket vissza kell tíz éven belül adni az egyháznak, az on intézményeket, amelyek kártalanítás nélkül 1948. január 1je után az állam tulajdonába kerültek. Márpedig ha abból a tényből indulunk ki, hogy az alapfokú intézményeknek több mint 60 százaléka, a középfokú intézményeknek több mint 50 százaléka, a felsőf okú intézményeknek, most nem tudom pontosan, de nagyon nagy része az egyház tulajdonában volt, akkor ebből az következik, hogyha ezek az intézmények egyházi tulajdonba kerülnek vissza, akkor létezhetetlen, hogy a financiális problémája az itt munkát vállal ó pedagógusoknak megoldatlan legyen. A közalkalmazottiság nemcsak bérrendszer kérdése, hanem jelenti a túlmunka elrendelésének szabályait, általánossá tételét, a túlmunka finanszírozásának a megoldottságát, a közalkalmazotti szabadságot, a munkaköri pótsza badságot, a jubileumi jutalmat, a felmentési időt, elküldés esetén esetlegesen a végkielégítés kérdését. Én úgy gondolom, hogy munkajogi, alkalmazási és a munkaviszony megszűnésével kapcsolatos kérdéskörben feltétlenül a közalkalmazottakhoz hasonló módon k ell ezt szabályozni, annak ellenére, hogy természetesen az egyházi intézményben foglalkoztatottak nem lesznek közalkalmazottak. Ezért tartom rendkívül fontosnak Dobos Krisztina képviselő asszony indítványát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal és a job b oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Kérdezem, hogy Horn Gábor két percben kére szót? Nem. Pokorni Zoltán? Igen. Megadom a szót Pokorni Zoltán úrnak, Fidesz. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm. Én is támogatom ezt a javaslatot, bá r én más logika alapján, mint amit Szöllősi Istvánné az előbb elmondott, és én támogatom majd később a törvény vége felé azt a