Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 5 (153. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár:
980 az idézetet: "Eddig nem születtek mélyreható lépések, csupán kicsinyes, a p robléma megoldását alig előrevivő intézkedések." Nem az ágyszámok mesterséges leépítésével kell foglalkozni, nem úgy kell szerződést kötni a biztosítóval, hogy hány ágyat működtet a kórház, hanem úgy, hogy milyen típusú beavatkozásokat végez, milyen diagnó zisú betegeket gyógyít. Ha a finanszírozás következetes és kiskapuk nélküli, a kórházvezetés meg fogja találni az optimális ágyszámot és dolgozólétszámot. A valódi megoldás felé vezető úton nagyon lényeges, hogy azonos tevékenységért azonos juttatás járjon . Az öröklött finanszírozási különbségeket nem lehetett néhány év alatt eltüntetni. A most bevezetett intézményi és szakmai szorzó sajnos nem megoldás, újabb torzulást visz a rendszerbe. Hibás érdekeltségi viszonyokat alakít ki, a biztosítót abban teszi ér dekeltté, hogy a betegek az olcsóbb, azaz kevésbé fejlett, kevésbé rangos intézetbe kerüljenek. Talán ennek is szerepe van abban, hogy Budapesten jól felszerelt, korszerű műtőkkel ellátott klinikát zárnak be, nem pedig felújításra váró öreg kórházi osztály t. A takarékosság és ésszerűség jegyében - sajtóértesülések szerint - a megszűnt klinika területén szociális otthon lesz. A korosodó hölgyek és urak aligha kívánnak délutánonként műtőasztalon szunyókálni. Lehet, hogy az egyetem ellátja majd a feladatát, le het, hogy nem érdemes fenntartani egy sebészetet, lehet, hogy a szociális otthoni helyek száma kevés - csak azt nem lehet elhinni, hogy pont ezt kellett bezárni. Hol, mikor és ki dönt egy ilyen kérdésben? Milyen érdekek húzódnak meg a háttérben? Hogyan leh et kizárni a részérdekek előre kerülését? Mi akadályozza meg a korrupciót? Ki ad garanciát arra, hogy valóban orvosszakmai indokok érvényesüljenek egyegy döntésben, nem pedig az, hogy melyik épületet lehet jó pénzért eladni? Ez merült fel a Budai Gyermekk órház bezárásának vitájában, erre gondolnak sokan a volt pártkórház Béla király úti és Mátyás király úti rehabilitációs részlegének bezárási terveit hallván. Nem lett volna szabad letérni arról az útról, amely nem kézi vezérléssel dönt, hanem gazdasági sza bályzók útján. A mostani intézkedések nem járnak különösebb költségvetési haszonnal - társadalmi felháborodást viszont kiváltanak. Okos kormány kerüli az ilyen lépéseket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásr a megadom a szót Kökény Mihály államtitkár úrnak, Népjóléti Minisztérium. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nehéz minden feltételezésre és gyanúsítgatásra itt most reagálnom, és talán megengedi a tisztelt H áz, hogy itt ezt nem fogom megtenni. Én a konkrétumokról szólnék. Megítélésem szerint két ügyről van szó: a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Számú Sebészeti Klinikájának a sorsáról és az egészségügyi intézmények átalakításáról. Az előbbi, tisztelt Ház , nem precedens jellegű, az utóbbi pedig másképpen folytatódik, mint tavaly. Ami a II. Számú Sebészeti Klinikát illeti, ennek a működése a főváros és az egyetem közötti jogvita kapcsán került előtérbe. És egyébként ennek az intézménynek a feladatait azért is át lehet csoportosítani, mert a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen ezen a klinikán kívül még öt sebészeti jellegű munkahely áll az ellátás szolgálatában, és ezek sem optimálisan kihasználtak. Egyébként, tisztelt képviselőtársaim, a II. Számú Sebészeti Klinika állapota műszakilag igen rossznak tekinthető jelenleg. Ami pedig az egészségügy átalakítását illeti, nem kézi vezérléssel és nem is spontán szeretnénk ezt folytatni. Alapfeltételként azt kell rögzíteni, hogy a jövőben az állam először is normatív m ódon határozza meg az ellátás keretét, másodszor: a döntési javaslatok egy térségben demokratikus egyeztetési folyamatban születnek meg, harmadszor: az így megszületett javaslatokkal kapcsolatban
